3 days in Paris

I spent 3 days in Paris with my roommates - we went on a trip organized by the university. We didn't have any organized programs though so we could discover this wonderful city in our own. We had some difficulties with public transport and getting around but we managed it somehow. It's easy to get lost in a city as big as Paris especially if you can't speak French since not every people are speaking English in Paris. Of course most of them were very nice and helped us even when they didn't really understand what we were asking for.


We arrived on a Tuesday night to our accommodation (Ibis Hotel, which has clean, modern, affordable but terribly small rooms). After we had a little rest we found the nearest metro station and headed to the Eiffel Tower. We stayed until the sun went down - the tower is beautiful in its night lights! It suddenly felt like Christmas or New Year's Eve :) By the way, if you are tarvelling with metro your ticket is valid if you change lines, until you 'come up to the surface'. One ticket costs 1.70 € but you can buy a package of 10 tickets or a ticket that is valid for 2 days or 1 week.

The next morning we went to the Eiffel Tower again and went up to the second floor with the elevator. If you are under 24 years you'll get a discount (the adult ticket to the second floor for example costs 9€, while the youth ticket is only 7€).

In the afternoon we walked to the Louvre (from the Eiffel Tower :D it was a great work out). First we crossed a bridge to the other bank of the Seine, watched the Palais de Chaillot from the outside, crossed the Jardins du Trocadéro and headed to the Arc de Triomphe. From there you should only walk along the Champs Elysées and you will arrive to the Louvre. But before the Louvre we had a light lunch in a sandwich bar.

Finally we went to the bank of the Seine to watch the Pont Alexandre III. then returned to the Place de la Concorde where is a huge obelisk in the middle. We relaxed a bit in the Jardin des Tuileries and tried a savory pancake which was not as good as we imagined :D

The highlight of the day for me was definitely our visit to the Louvre and although we could barely feel our feet from the all day walking we explored a few exhibitions. Of course we had to see the Mona Lisa and the Venus de Milo, and many other paintings and sculptures that I had only seen in my art history book before. It was so great to see them in real life! After that we went to see the Egyptian exhibiton which was really fascinating too. We were exhausted by the end of the day but it was totally worth it!

On the second day we headed to the Montmartre quartier. Although we knew where we had to get off from the metro it took us a while to find the Sacré Coeur. If you want to visit this quarter of the city prepare yourself for an extreme amount of steep, cobblestoned streets and stairs so make sure to wear comfortable shoes. Anyway, Montmartre is my favourite part of the city. I can not even put into words how amazing is this neighbourhood! Each small café, balcony or graffiti is a piece of art there. Every tiny street has its own secrets and adventures. Not to mention the Place du Tertre where the artists are painting and drawing realistic cartoons.

But be careful it's really easy to get lost in this quarter, we had to ask someone from time to time when we were walking towards the Moulin Rouge from the Sacré Coeur. In the meantime we stopped at several souvenir ships, saw the Moulin de la Galette which was originally a windmill and is now a restaurant; and we saw the Lapin Agile, a place where Picasso or Apollinaire had wild artist parties :D Witchy little cottages and gardens, misterious cemeteries, romantic pink restaurants, small bars are making this quarter of Paris so charming. If you have enough time in Paris, I suggest you to spend 1 or 2 whole days in the Montmartre.




Nemrég három napot töltöttem Párizsban, a lakótársaimmal, egy egyetem által szervezett útnak köszönhetően. Egyetlen kötelező, vagy szervezett programunk sem volt, úgyhogy önállóan kellett felfedeznünk a várost. A legnagyobb nehézséget a közlekedés és a tájékozódás jelentette, hiszen minden nap metróznunk kellett (és egyszer vonatoztam is). Egy hatalmas városban eleve könnyű eltévedni, főleg külföldön, és főleg akkor, ha a kedves kis francia nem ért angolul, vagy egyszerűen csak letagadja, hogy beszéli a nyelvet. Persze néhány bunkó embert kivéve a többség nagyon kedves volt, mindig útbaigazítottak minket, és még ha nem is tudtak angolul, kézzel-lábbal mutogatva sikerült megértenünk egymást :)

Kedden este hét körül érkeztünk meg a szállásra (Ibis Hotel - tiszta, modern, de rettentően pici szobák, két darab konnektorral). Ekkor nagyobb társasággal megkerestük a legközelebbi metróállomást, és sikeresen eljutottunk az Eiffel-toronyig, amit életemben először láttam kivilágítva. Mikor teljesen besötétedett, gyönyörű fényjátékot láthattunk, úgy éreztem, hirtelen karácsony lett :) A metrózásban egyébként az a jó, hogy ha egy jegyet megveszünk, az addig érvényes, amíg "fel nem jövünk a felszínre", tehát átszállhatunk többször is más vonalakra. Egy jegy 1.70 €-ba kerül, de vehetünk 10 darabos tömbjegyet, illetve két napos, vagy egyhetes jegyet is. Mi végül tömbjegyet vettünk, mert nem érte volna meg a kétnaposat megvenni.

Szerda reggel elindultunk megnézni az Eiffel-tornyot, fel is mentünk a második emeletére lifttel. Érdemes volt magunkkal vinni a személyi igazolványunkat, ugyanis a legtöbb helyen 24 év alatti európai polgároknak ingyenes, vagy kedvezményes a jegy (az Eiffel torony második emeletére 9€-ba kerül a felnőtt, valamivel több, mint 7€-ba pedig a Jeune, azaz "fiatal" jegy).

A nap további részében folyamatosan sétáltunk, hiszen a nevezetességek olyan szorosan követték egymást, hogy nem érte volna meg metrózni. Miután lejöttünk a toronyról, átmentünk a Szajna túlsó partjára, kívülről megnéztük a Chaillot Palotát, majd a Trocadéro Kerten átkelve elindultunk a Diadalív felé. Kicsit nehezen találtunk el odáig, de a Diadalívtől a Louvre-ig már egyenes út vezetett. Végigsétáltunk a Champs Elysées-n, beültünk egy kis szendvicsbárba enni, és sikeresen bőrig áztunk. Nagyon változékony időnk volt végig, egyik pillanatban egy szál pólóban is melegünk volt, utána fel kellett venni a télikabátot, a következő percben leszakadt az ég, majd újra kisütött a nap és majd megsültünk. Persze ez a város szépségén mit sem változtatott :)

Végül a Szajna-parton folytattuk a sétánkat, megnéztük a III. Sándor hidat, majd visszatértünk a Place de la Concorde-ra, melynek közepén egy hatalmas obeliszk áll. Ezután pihentünk egy kicsit a Tuileriák kertjében, ahol Eszter vett magának egy sós palacsintát, sonkás-sajtos töltelékkel. Sajnos nem volt finom, annyira nem, hogy ki kellett dobnia. A francia ételektől egyébként nem voltam elragadtatva, alig vártam, hogy itthon végre rávessem magam a jó kis rántott husira.

A nap fénypontja számomra a Louvre volt, és bár annyira sajgott a talpunk ekkorra, hogy alig álltunk a lábunkon, végigvonszoltuk magunkat néhány emeleten. Láttuk a Mona Lisát, a Milói Vénuszt, és számos más festményt és szobrot, amit eddig csak a rajz érettségire készülve volt alkalmam látni a művészettörténet tankönyvemben. Leírhatatlan érzés volt. Az egyiptomi tárlat volt az egyedüli, amit teljes egészében végignéztünk, mert sajnos többre nem lett volna idő. Fantasztikusnak találom az egyiptomi kultúrát. A legérdekesebbek a különféle apró szobrok voltak, és persze a szarkofágok. Láttunk egy igazi múmiát is, valamint macska- és kutyamúmiákat, sőt, egy bebalzsamozott krokodilt is. Elképesztőek voltak ezek az egyiptomiak! Végül kifacsarva, hulla fáradtan értünk vissza a szállásra, de teljesen megérte ennyit gyalogolni, mert igazán tartalmas napunk volt :)

Második nap a Montmartre negyed felé vettük az irányt. Bár a kis útikönyvünkből tudtuk, hol kell leszállni a metróról, mire a Sacré Coeur-re rábukkantunk, beletelt egy kis időbe. Ha ide szeretnétek ellátogatni, készüljetek fel hihetetlen mennyiségű emelkedőre, lejtőre, macskakőre és kacskaringós utcácskára! Egyébként a Montmartre negyed volt az, ami leginkább tetszett nekem Párizsban, és amit a legutóbbi itt-tartózkodásom alkalmával nem tudtam alaposan bejárni. Egyszerűen szavakba nem tudom önteni, mennyire magával ragadott ennek a negyednek a hangulata. Nem véletlenül hívják művésznegyednek. Kis zegzugos utcák, olyan graffitikkel, amelyeknek tényleg jelentésük van, és nem csak úgy odafújták őket. Minden egyes kis erkély egy külön műalkotás. Minden egyes pici utca új kalandot rejt magában. Nem is beszélve a Place du Tertre-ről, ahol a szemünk láttára festegetnek, rajzolnak élethű képeket és karikatúrákat Párizs művészei.

Ennek a negyednek egyedül az a hátránya, hogy iszonyú könnyű eltévedni, legalább tíz embert meg kellett kérdeznünk, mire a Sacré Coeur-től eljutottunk a Moulin Rouge-ig, de megérte. Közben megálltunk rengeteg bazárban (a szuvenírek nagy részét itt vettük), láttuk a Moulin de la Galette-et, amely eredetileg szélmalom volt, most pedig étteremként üzemel, és a Lapin Agile nevű mulatót, amely több, mint 150 éves múltra tekint vissza, és ahol olyan művészek is megfordultak, mint Picasso vagy Apollinaire. Boszorkányos kis házikók és kertek, romantikus rózsaszín éttermek, kis piros székes bárok és falatozók töltik meg ezt az amúgy is élettel teli kis városrészt. Varázslatos, komolyan, sem a képek, sem a szavak nem írják le, mennyire. Ha Párizsban jártok, és van elég időtök, megéri egy, vagy akár két teljes napot is rászánni a Montmartre-ra.

Ezután elmetróztunk a Notre Dame-ig, de mire odaértünk, olyan vihar kerekedett, hogy egyszerűen az esernyőt is kicsavarta (kitörte) a szél a kezemből. Rettenetes volt. Na, azt gyorsan kidobtam, és vettem egy újat 6, azaz HAT euróért, amelyet 5, azaz ÖT perc alatt még inkább ripityára tört a szél. Nyitott kis tavaszi cipőmben állt a víz, amikor a lányokkal felszálltunk egy kis fedett tricikliszerűségre, amely a Luxemburg kertig vitt minket. Ott már az esernyőm gyakorlatilag csak egy bot volt, amiről vásznak lógtak, és nagyon fáztam. Mivel tavaly már nagyon megjártam egyszer a felfázással, inkább úgy döntöttem, visszamegyek a szállásra, és a busz indulásáig ott várakozok, tanulgatok kicsit.

Nagyon nehéz döntés volt, mert a Luxemburg kertet is meg akartam nézni, na meg a Pantheont, de nem az egészségem rovására... Így hát nekiláttam metróállomást keresni. Egy francia bácsika segített nekem, de valami vonatot magyarázott, én meg nem voltam hajlandó megérteni, az hogyan kapcsolódhat össze a metróhálózattal? Olyannyira nem akartam megérteni, hogy elpityeredtem. Erre egy aranyos néni odajött, hogy "Are you upset?". Hát persze, hogy upset vagyok, mikor itt állok, ázok-fázok, és nem tudom, merre menjek :D Végül mégis lementem az aluljáróba, ahol az információs pultnál is egy nagyon segítőkész férfival találkoztam. Már az idegeire mehettem, mert sehogy nem akartam megérteni, hogyan csatlakozik a vonathálózat a metróéhoz? Nagyon jól beszélt angolul, meg értettem is, amit mond, csak hát meg voltam zavarodva. Végül felszálltam a vonatra, és mikor láttam, hogy jó irányba visz, megnyugodtam. Átszálltam a metróra, leszálltam a megfelelő helyen, beszaladtam egy marketbe, ami közel volt a szállodához, és ott vártam, amíg kicsit csitul az eső. Bár nagyon féltem egyedül egy ekkora városban, hatalmasat nőttem a saját szememben, és ez nagy szó, mert nem mondhatnám, hogy túlteng bennem a higgadtság és az önbizalom. Ha egy franciával meg tudja beszélni angolul egy másfél méteres, csepp magyar nő, hogy merre is kell mennie egy számára idegen városban, akkor ez a csepp nő bármit el tud intézni, bárhol. A boltban körülbelül egy órát tölthettem, mindent megnézegettem, vettem finom francia sütikét, madeleine-t, amit végül a hazafelé tartó úton szinte teljesen elpusztítottam, pedig az egész zacskó volt körülbelül egy kiló. Ó, de bánom, hogy nem vettem még többet belőle! *-*

Have you ever been to Paris?