Szeged - the city of sunshine

Now that autumn is here, it feels good to look back on summer memories - although I have to admit that I am looking forward to Christmas too! In the middle of September (I think that weekend was the last summer weekend of this year) we were invited to a wedding. On Sunday we were a bit tired (and hangover) with Viktor after dancing until dawn so we took a walk around Szeged which is just as beautiful as I remembered. I haven't been to Szeged since I was a little girl.

It's still strange for me that we are that age that our friends are getting engaged, married or having a baby... and we spend all of our money to traveling. I think (or I hope) that many people are living like this at their early twenties. Of course I know that I should be a responsible adult, and I am really... but sometimes I feel a little younger than I am. And I use the word 'young' in terms of being freed from all kinds of responsibilites, and not like the opposite of 'old'. For a couple of years I just want to collect memories, chase new adventures, travel a lot with Viktor, have a beer on our balcony on the summer evenings and order a pizza on a Wednesday night instead of cooking. 

A hűvös őszi napokon jólesik a nyárra emlékezni - bár be kell vallanom, már a karácsonyt is őrülten várom :D Szeptember közepén, szerintem az utolsó, igazán meleg nyári hétvégén, Viktorral egy szegedi esküvőre voltunk hivatalosak. Vasárnap, a hajnalig tartó mulatozástól kicsit fáradtan, sétáltunk egyet a belvárosban: épp olyan szép volt, mint amilyenre emlékeztem. 

Kislány korom óta nem jártam egyébként Szegeden (sőt, esküvőn sem). Valahogy még mindig hihetetlen számomra, hogy abba a korba léptünk, amikor a barátaink házasodnak, babát vállalnak, lakást vesznek... mi pedig Viktorral utazástól utazásig spórolunk :D Tudom, furán hangzik majd a következő gondolat, de azt hiszem, illetve remélem, hogy a húszas éveik elején ezt sok fiatal éli meg így. Persze örülök annak, hogy felnőttünk, de néha úgy érzem, lennék még egy kicsit fiatal. És a "fiatal" jelzőt itt most abban az értelemben használom, hogy mindenféle felelősségtől és komolyságtól mentes, nem pedig arról van szó, hogy öregnek érezném magam, vagy ilyesmi. De még jó pár évig csak élményeket szeretnék gyűjteni, Viktorral utazgatni, sörözni az erkélyen és ó, egye fene, szerda este főzés helyett inkább pizzát rendelni.