New Year's Eve in the mountains


We traveled quite a lot over the past 3 years but for some reason we never celebrated New Year's Eve abroad - so far. I really missed the mountains so I choose Poland as our last destination of 2018 (I love this country and it's just a few hours by car from Hungary). We've been to Zakopane once but I thought that it would be really crowded on New Year's Eve and we were looking for a relaxing, quiet place, on a snow-capped mountain between pinetrees - and I think I managed to find the perfect little hotel for a winter getaway.



I was looking for a place to stay on Booking.com as usual and although we've never been fond of wellness weekends (they are too boring for us to be honest) I began to search for a place with a sauna. Finally I found this super cozy hotel near Węglówka, called Gościniec pod Lubomirem. We absolutely loved this place! We payed approx. 60€ per person for 3 nights and breakfast was included in the price. There is also a small spa hut behind the hotel with a small jacuzzii and a hot sauna and we could have it just for ourselves. Everything around us was covered in thick, fresh snow... It was amazing! The hotel itself is simple but really comfortable with a cute restaurant below. I think it's a family run business: dad runs the hotel, mom runs the kitchen and their children are running all over the hallway! :D The owner was really friendly and smiling and although he didn't speak English (only German) we were always able to understand each other. With the help of other guests, Google Translator - or home made Polish vodka and smiles. :D

Anyway it seemed that every other guests know each other. There were 5 families with small children who were clearly a group of friends. We had some drinks with them one night and everybody were really friendly. On New Year's Eve another large company arrived whose members also knew each other apparently. Viktor and I were the only outsiders :D Nevertheless we enjoyed this long weekend very much. On our second day we went to Krakow for a walk and a lunch, had great beer and food, relaxed in the spa and took a walk in the forest nearby which turned into a real winter wonderland after the snowfall of the first night we spent there.


The hotel is at the top of a small mountain/hill not far from Węglówka. There is no asphalted road leading to the top... we couldn't went up by car so we had to leave it next to the road and climb up the rest of the path with our suitcases. It was just a small hike, about 500-600 meters but that was more than enough in the snow. When we stood at the top with our luggages in the snow, with nothing but the forest around us as we looked up to the hotel the thought came across my mind that someone will be murdered here! Probably I've just read to many Agatha Christie books! :D








Az elmúlt három évben viszonylag sokat utaztunk, de valamiért eddig a szilvesztert sosem jutott eszünkbe külföldön tölteni - eddig. Nagyon hiányoztak már a hegyek, ezért esett Lengyelországra a választásom (meg azért is, mert kocsival néhány óra alatt ott vagyunk). Zakopanéban már jártunk egyszer, és imádtuk, viszont nem szeretek kétszer visszamenni ugyanoda, meg ott szilveszterkor elég nagy szokott lenni a tömeg. Inkább egy kuckózós, hófödte hegyen elvonulós helyet kerestem, és szerintem sikerült megtalálni a tökéletes kis hotelt.

Mint mindig, most is bookingon kutakodtam szállás után, és bár nem vagyok egy wellness-hétvégézős csajszi (elképesztően unalmasnak találom a wellness hétvégéket valamiért, meg nem vágyom arra, hogy a klórszagban együtt ázzak több tucat másik emberrel), azért beikszeltem, hogy legyen a szálláson szauna is. Végül így bukkantam erre a szuper kis hotelre Węglówka közelében, ami a kacifántos Gościniec pod Lubomirem névre hallgat, és mi egyszerűen imádtuk. Reggelivel együtt fizettünk fejenként 20.000 Ft-ot 3 éjszakára. Van egy kicsi spa kunyhó is a hotel mögött, amit kettesben tudtunk használni, teljesen ingyen... Kis jacuzzi, forró szauna, körülöttünk pedig mindent hó borított és csak mi voltunk. A hotel maga egyszerű, de kényelmes, lent étteremmel. Szerintem családi vállalkozásként működik, apa a vendégekkel foglalkozik, anya pedig a konyhát vezeti. Nagyon aranyos volt egyébként a tulaj, egy szót sem beszélt angolul, németül is csak keveset (de azt meg már én felejtettem el teljes mértékben, lassan tíz éve nem szólaltam meg németül). Mégis mindig sikerült megértenünk egymást, hol Google fordítóval, hol egy másik, angolul szintén beszélő lengyel vendég fordított, de olyan is volt, hogy csak simán hozta nekünk a tulaj házi vodkát és mosolygott. Ezt ugye mindenhol értik...

Akikkel együtt szilvesztereztünk, mintha mindannyian ismerték volna egymást. Volt 5 kisgyermekes család, akik egyértelműen egy baráti társaságot alkottak, velük beszélgettünk meg iszogattunk egyik este vacsora közben. Nagyon jó volt a hangulat, de szilveszterkor mégsem akartunk közéjük pofátlankodni. Aznap érkezett egy másik nagyobb társaság is, akik szintén mind ismerték egymást, szóval mi voltunk ketten a kívülállók Viktorral. Ennek ellenére nagyon élveztük ezt a hosszú hétvégét. Egyik nap elmentünk Krakkóba is, sétálni meg ebédelni egyet; jacuzziztunk, söröztünk, jókat ettünk a hotel éttermében, és sétáltunk a közeli erdőben, ami igazi téli csodaországgá változott az első éjjel leesett hótól.

A szálloda egyébként egy kisebb hegy/domb legtetején van Węglówka után. A tetejéig nem is vezet aszfaltozott út, és amikor megérkeztünk, nem tudtunk felmenni - a kocsi nem bírta. Kicsit túl is erőltettük és valahonnan (a kuplungból talán? Bár én nem értek hozzá) olyan égett szag szivárgott még napokkal később is, hogy komolyan attól tartottam, valami visszafordíthatatlan kárt csináltunk, de szerencsére nem! Szóval érkezésünkkor az autót lent hagytuk a domb aljában és elkezdtünk bőrönddel hegyet mászni :D Nem kellett sokat gyalogolni, csak olyan 500-600 métert, de azért ez is elég volt motyókkal. Amikor ott álltunk a bokáig érő hóban a táskáinkkal és körbenéztem a hegy tetején, ahol a szállodán kívül kb. semmi nem volt, csak az erdő, az volt az első gondolatom, hogy itt biztosan gyilkosság fog történni, de valószínűleg csak túl sok Agatha Christie-t olvastam :D Hazafele menet ugyanezt az utat megtettük lefelé is a cuccainkkal, és egy órába telt, mire kézzel-lábbal-seprűvel kiszabadítottuk szegény kis Suzukinkat a durván 25 cm hó alól.  




Comments