Plitvice lakes & Senj

We spent the long weekend in Croatia, with Viktor and his parents. On our first day there we visited the Plitvice lakes and the next day we went to the beach of Senj. I've been to the Plitvice National Park once, 5 years ago - and it was raining both times. But my previous trip was a bit more pleasant than this one: back then we only had a calm summer shower but it wasn't really cold. This time everything was covered in a thick fog, it was cold and windy, almost like an autumn day of the last Harry Potter movies! :D It was spectacular of course but I imagine that the blue and turquoise colors are way brighter in brilliant sunshine. I was beyond upset because we couldn't rent a small boat in which we could have gone right to the bottom of the waterfalls... I don't know if I'll ever have the chance to go back to the lakes in sunny, hot weather - maybe I am cursed forever. I promised myself to go back again one day!

The next morning was a bit brigther and we checked accuweather from time to time on our phones because we hoped for a sunny weather for our day at the beach. The nearest beach town to the Plitvice lakes is Senj (or Zengg if you know it by this name). On our way to Senj we stopped several times to take photos and admire the mountain view and we even bought honey from one of the vendors next to the main road (they also sell fine local cheeses and fruits).

A huszadikai hosszú hétvégét, jobban mondva annak is csak az elejét, Horvátországban töltöttük Viktorral és a szüleivel. Az első napon a Plitvicei-tavakhoz látogattunk el, másnap pedig leruccantunk kicsit a tengerpartra is. Egy korábbi bejegyzésben már láthattátok, hogy öt évvel ezelőtt is jártam már a tavaknál, de akkor sajnos csepergett az eső, így nem tudtam teljes pompájukban megcsodálni őket. Na, hát most valahogy visszamenőleg elkezdtem értékelni az öt évvel ezelőtti esős kirándulás emlékeit: igaz, hogy szemerkélt, de legalább kellemesnek mondható, nyári eső volt, és az ég sem volt túlságosan borult. Most viszont olyan balszerencsénk volt, hogy szinte őszies hideg és hatalmas ködfelhő borult az egyébként csodás tavak fölé, így a víz igazi kékségét csak itt-ott tudtuk megfigyelni, egyébként olyan nyomasztó hangulat uralkodott mindenhol, mint az utolsó Harry Potter filmekben. Így is látványos volt persze, de még jobb lett volna egy fűtött üvegburában körberepülni a tavakat - egy cipőm ismét tönkrement a sáros-vizes talajon való meneteléstől. Sajnos picike csónakokat nem tudtunk így bérelni, pedig hihetetlen élmény lehet odaevezni velük a vízesések aljához. Nem tudom, hogy vissza fogok-e térni valaha a tavakhoz napos, meleg időben: lehet, hogy örökre el lettem átkozva ezzel az úticéllal kapcsolatban, mindenesetre most úgy felcukkoltam magam, hogy addig úgysem nyugszom, amíg egy verőfényes nyári napon el nem jöhetek ide újra!

Másnap reggel mintha kicsit már felszakadozott volna a felhőzet, és az időjárás-jelentést nézegetve kicsit megnyugodtunk, ugyanis a tengerpartra már egészen szép időt jósoltak - nem valódi strandidőt, "csak" 25 fokot és napsütést, de az előző napi zuhogó eső és köd után nekünk ez is elég volt, így hát elindultunk a legközelebbi tengerparti városka, Senj felé. Útközben megálltunk párszor, fényképezni a hegyeket, vagy mézet venni az út menti árusoktól (akikből rengeteg van, néhány helyen szinte 50 méterenként követik egymást, és nemcsak mézet, hanem különleges sajtokat is árulnak). 

The weather was sunny but rather chilly on the beach but we could change to our swimsuits and dip into the Adriatic sea. The water was ice cold because the heavy rainstorm cooled it completely I only could go into it for a few minutes. However Viktor and his dad swam in the approx. 15°C water - I simply can not understand how they did it without a wetsuit! :D Senj is a cute little town next to the sea but unfortunately we didn't have enough time to explore it properly. The city center and the harbour also seemed very nice and cozy but we could only look at them from the car. That's why I bought a postcard in a local supermarket before heading home: you can see it if you scroll down a bit.



Hála az égnek a meteorológusok jól eltalálták az időjárást: bár nem volt kánikula, és nagyon fújt a szél, a kellemes napsütésnek köszönhetően át tudtuk venni a fürdőruháinkat, és "fürdeni" a horvát tengerben. Azért nem kell szó szerint venni a fürdőzést, mert a víz olyan rettenetesen hideg volt (gyanítom, hogy pár nap után itt is akkor először volt jó idő, és a víz emiatt hűlt le ennyire), hogy én csak térdig bírtam belemenni, de akkor is szabályszerűen fájtak a lábaim, és amikor kijöttem a tengerből, langyosnak éreztem az egyébként szintén hűvös kavicsokat. Viktor és az apukája is úsztak egyet a kb. 15 fokos vízben, de a mai napig nem értem, hogyan csinálták :D Senj egyébként nagyon hangulatos kisváros, mi sajnos csak a tengerparti részén sétáltunk, pedig a belváros és a kikötő környéke is nagyon szép, de ezeket csak távolról, és az autóból tudtam szemügyre venni. Kárpótlásul ezért vettem egy kis képeslapot, amely a kikötőt ábrázolja - ezt a bejegyzés aljára görgetve láthatjátok is :)

Have you ever seen the Plitvice lakes?