Life lately

It feels difficult to write something to these ’Life lately’ posts. It sounds odd but I simply can’t express myself in words as I can with the help of pictures. I took a lot of photos in the past few weeks and tried to catch those happy moments of summer which I can cherish during the long, long fall and winter nights. 

Ferns in the shade. Never ending flower fields. Smiling cherries between the leaves. Sunbathing in our garden. Breathtaking sunsets. The small cactus on our balcony. Long chats with my girlfriends (accompanied by snacks and drinks of course). Frozen raspberries instead of ice cubes. These little things mean nothing to most people. ’Okay, okay, the sun is setting. We see, the tree is full of cherries, what of it?’ These kind of people always amazes me – in a wrong way. These small, free moments mean nothing to them. But what is life if not this?




Mostanában kicsit mindig bajban vagyok, amikor az Életképek bevezetőjét írom. Valahogy egyre kevésbé tudom szavakba önteni azt, amit képekben szeretnék kifejezni. Az elmúlt hetekben rengeteget fotóztam, és igyekeztem elkapni a nyár azon pillanatait, melyek boldoggá tesznek, és amelyekre majd a hosszú őszi és téli estéken emlékezhetek.


Az árnyékban megbújó csodás páfrányokat. A hosszan elnyúló virágmezőket. A falevelek közül kikandikáló apró cseresznyeszemeket. A napozós semmittevést az udvarunkon. A lélegzetelállító naplementéket. A pici kaktuszgyűjteményt az erkélyünkön. A hosszú (némi rágcsálnivalóval és itallal kísért) beszélgetéseket a lányokkal. A fagyasztott málnaszemeket jégkocka helyett. Ezek mind-mind olyan apróságok, melyekre sokan talán fel sem kapják a fejüket. Jó, oké, megy le a nap, értjük. Látjuk, cseresznye is van a fán, és rózsa a kertben… Mindig elképeszt, mennyi ember van, akiknek ezek az apró, ingyen megszerezhető kis örömök nem érnek semmit. Pedig igazából ez az élet.