Long weekend in Prague

2/09/2017

Long weekend in Prague

Prague wasn't a love at first sight for me. I've been to this city 5 years ago, and this second visit was much needed for me to truly fell in love with Prague and its red rooftops, cute seagulls and cobblestoned streets.

I know why I didn't love it at the first time: because we had to run through the whole city without really admiring anything. I was here with my high school classmates, and we were one of those groups following a bright-coloured umbrella for days…

I'd rather jump into the Vltava river than join a tourist group like those again. You don't have the time and opportunity to explore the city yourself and get lost on the narrow streets. There is no time to find a hidden little place and drink a cup of coffee or a glass of Czech beer. You have to go, go, run, hurry and you can't wait 30 minutes until you make the perfect photo of the cute, ball-shaped seagull. Tired of the pointless running which lasts all day long? Don't worry, if you are lucky enough you will be able to hear a few words from the tour guide about the twentieth interesting sight of the city which you won't remember because you had to simply run past it. The 20 minutes 'freetime' means you have time to find a public toilet but don't be late because your group is waiting for you. After the toiletbreak, you can finally run again after the umbrella while perfectly ignoring the city around you because you don't want to lose your group.

I know that many people choose these organized trips because it's more comfortable for them - for example they can't speak foreign languages or they are afraid in a new country alone. My grandmother and her friends are always choosing organized grouptours and I believe that for them it's the perfect way of travel. But I don't really understand those who can speak English, have GPS on their phone and most likely are able to get around in a larger city - why don't they travel on their own? I mean I can't think of a more uncomfortable way of exploring new places than following an umbrella all day long.

It's very easy to getting around Prague since public transport is reliable and above all, cheap. A 30-minute ticket costs only 24 CZK (only in comparison: it's cheaper than the same ticket in Hungary, for example Budapest or Debrecen). I think it's very convenient that ticket has a time limit so you can change lines without validating a new ticket, if you can manage it in 30 minutes. And you will, I guarantee that: our hotel was in the outskirt of the city and still we reached the city center in 10-15 minutes with public transport every time.

Locals are very friendly and helpful but once we asked a nice girl to help us choosing the right tram - we wanted to go to Charles bridge but I think she didn't understand what we said, so the tram she recommended took us to the new part of Prague and not the old town so we had to walk a lot :D I noticed that our funniest travel stories are always connected to eating or public transport.

In the next post I'll write more about our favourite places and of course my recommendations for a long weekend in Prague. In the meantime I hope that this post with a photo diary of the 3 days we spent there would be a great 'teaser' :)

Prága számomra nem volt "szerelem első látásra". Öt évvel ezelőtt jártam itt először, és nagyon kellett ez a második látogatás, hogy tényleg megszeressem ezt a vörös háztetőkkel, tornyokkal, sirályokkal, és finom sörökkel teli várost. Persze nagyon jól tudom, miért nem tetszett annyira első alkalommal: mert végig kellett rohannunk az egészen. Egy jó kis gimis kirándulásnak köszönhetően jutottam el ide 18 éves koromban - bizony, egyike voltunk a sok, feltartott piros esernyőt követő csapatnak, akiktől most a hideg kiráz.

A Moldvába ugranék, ha még egyszer egy ilyen csapat részeseként kellene felfedeznem egy várost. Nincs idő és lehetőség arra, hogy elbóklásszunk a kisebb mellékutcákban, ahol jó eséllyel nem tolakodik a képünkbe nyolcvan turista. Nincs idő arra, hogy beüljünk egy eldugott kis helyre meginni egy kávét vagy egy (két, három) sört, és csak bámuljunk kifelé a fejünkből. Menni, menni és menni kell, nem állhatsz meg fél órára, hogy elkészítsd a tökéletes fotót a cuki, szinte tökéletesen gömb alakúra hízott sirályról. Ha már kilehelted a lelked a feszített tempóban, még épp elcsípheted az idegenvezető szavainak a végét valami huszadik nevezetességről, amit úgysem fogsz megjegyezni, és amire talán nem is vagy kíváncsi. A 20 perc "szabadprogram" arra elég, hogy veszettül elkezdj olyan mosdót keresni, ahol nem kell cserébe leülni és fogyasztani valamit, (mert arra ugye nincs idő), de azért kellően kulturált ahhoz, hogy bemerészkedjünk. Hú, végre megvolt a pisiszünet, loholhatunk tovább az esernyőnk után, amit többször látunk a nap folyamán, mint a minket körülvevő csodás épületeket.

Tudom, sokan azért választják ezeket a szervezett utakat, mert nekik ez kényelmesebb. Nagymamám is főként ilyen utakra jár a barátnőivel, és nem is hibáztatom ezért - mama nem beszél idegen nyelveket, nem ért túlságosan az internetes kereséshez, számára valóban azt kell hinnem, ez a tökéletes utazási mód. Én azokat nem értem, akik minden ilyen tudás birtokában vannak, és jó eséllyel önállóan is elboldogulnának egy másik országban. Egy szó mint száz, szerintem annál kényelmetlenebb mód nincs is egy város felfedezésére, mint egy feltartott esernyőt követni.

Prágában nagyon könnyű elboldogulni, a tömegközlekedés kiszámítható és főként: olcsó. Egy 30 perces jegy mindössze 24 korona (kb. 270 forint). Csak viszonyításképpen: ez Budapesten 350, Debrecenben 320 forintba kerülne. Szerintem az is nagyon praktikus, hogy időkorlátja van a jegynek, tehát át is szállhatsz akár vele egyik járműről a másikra, ha 30 percen belül tudsz maradni. Ezt pedig garantálom, mert a mi szállásunk a külvárosban volt, és így is 10-15 percnyi villamosozás után beértünk a városközpontba.

A helyiek nagyon segítőkészek, de néha félreinformálnak: első este az óvárosba szerettünk volna eljutni villamossal, meg is kérdeztem egy helyinek tűnő, aranyos csajszit, aki megmondta, melyik villamos a nekünk való, és hol szálljunk le - szépen el is irányított minket Prága új városrészébe, ahonnan jó nagyot sétálhattunk a Károly-hídig :D

Valahogy azt figyeltem meg, hogy a legviccesebb történeteink utazás során mindig az evéshez, vagy a helyi (tömeg)közlekedéshez kapcsolódnak - ez most sem volt másképp. A következő bejegyzésben elmesélek majd néhány jó sztorit, és írok a kedvenc helyeinkről, amiket a 3 nap alatt sikerült felfedeznünk, illetve arról, hogy mit érdemes megnézni egy prágai hosszú hétvége során, és mi az, amit nem feltétlenül baj, ha kihagytok. Addig is kedvcsinálónak remélem, megteszi ez a képes összeállítás is, az itt készült kedvenc fotóimból :)