My love-hate relationship with Budapest
I've been to 13 countries in my life but I have never traveled alone. I've never been alone in a city, never slept alone in a hotel room. Until this March I had only one 'alone experience': when I tried to return to our hostel in Paris back in 2014. I didn't know where to go, didn't have a map or GPS or anything and I only knew one thing: the name of the stop where I had to get off from the train if I wanted to go back to our hostel. I've been crying when the nice old lady tried to explain where should I go, half English and half French . Finally I got on a train and I just hoped that it will go where I wanted to go and hopefully I wouldn't get lost... fortunately everything went well and I returned to our hostel safely.
My first weekend spent alone in Budapest was also a big step for me. I've mentioned before that I started a photo course - and since the school is in Budapest I have to spend every second weekend there. I know it's 'just Budapest' but it was a life changing experience for me. (The next step will be a solo adventure abroad!) It's funny that I've been there several times before but I hardly know our capital city. So I decided to explore Budapest in the next 12 months alone.
I thought that if I spend every second weekend in Budapest, I'll finally begin to love this city sooner or later... I was wrong, I still don't like poor Budapest :D Nevertheless I try my best to have a good time here and enjoy every moment although sometimes I'm nearly sick from the smell of this city. But there are some places I really like in Budapest, for example the City Park (Városliget).
I spent my first weekend in Budapest in a hostel at Üllői street - I won't say that it was a bad experience but it was quite strange! I didn't sleep in a dormitory (I still need my private sphere) but in a small basement room. (Fun fact: my next to weekend were also spent in a budget basement room so it was almost unrealistic when I first slept in a room with a window! :D) So, when I arrived for the first time with my small blue suitcase and in my high heeled boots (I only have boots with heels) I saw five guys sitting at the bar above the hostel where the entrance was. I immediately began to ask the bartender for my room but then it turned out that one of the other guys was the owner of the place (I thought he was a guest). He showed my the room and asked what I am doing this weekend. When I talked about the photography course it turned out that he is a photographer too... (what a coincidence right? :D haha) and invited me to have a drink with them later at the bar. He wasn't rude or something but I was literally hiding in my room all weekend and avoided contact with them :D On Sunday when I tried to check out I couldn't find anyone at the reception, and tried to call to guy on the number I found on booking.com but nobody answered the phone. So finally I left the key in the hostel's kitchen and wrote a note.
I never returned to this hostel again, recently I've been staying in a small guesthouse/pension in Zugló. I really like it because it's near to the train station and my school is about 10 minutes with tram. The City Park is also relatively close. In the first few months I always arrived to Budapest on Friday afternoon and took a walk in the park but I realized that I don't have enough money for this :D So recently I only spend the Saturday nights there as I travel with the early morning train. I always have to wake up at 4 am. so needless to say that I am beyond tired all day at school.
A few words about the photography course itself: in the first few months we only learned about the history of photography and optics. We only began to practice photography last weekend. Most of my classmates are far more experienced than me but fortunately there are some beginners in the class too. Everyone is very helpful and friendly here but now I feel like that I will never learn how to take really good photos. The more I learn the more I begin to panic because I can't afford those lenses and other tools I need to take professional photos. But all beginnings are difficult right?
Although Budapest will never be my favourite European city I wrote a small 'Budapest bucketlist' for myself and by new I ckecked the following things off the list:
St. Stephen's Basilica
On my first weekend spent alone in Budapest I went to the Basilice after my class. It was a strange early spring weather that day: sometimes the sun was shining, other times it was raining and the wind was blowing. I had a lot of stuff since I went there directly from the school so as I climbed up the stairs I had to stop a few times because I couldn't breathe :D (I am not in a good shape but probably you guessed it) When I finally arrived to the top of the otherwise beautiful spiral staircase I was relieved that I don't have to go any further. The view is really beautiful from the top and I want to go back again sometimes in the summer. The entrance ticket costs 800 HUF and it's totally worth it. After climbing up and then coming down alive I rewarded myself with some delicios macarons at Chez Dodo.
Fisherman's Bastion
I'm sure I'll come back here sometimes in the morning because when I was there it was so crowded, completely full of tourists that I couldn't take decent photos of it. Have you ever seen the sunrise from here?
Chain Bridge
I've never walked along the Chain Bridge until this April when Viktor joined me for a weekend. We took a walk after dusk in the city and it was awesome. Maybe it sounds a bit silly but I don't like to walk around in the city by myself after sunset especially with my camera. I'm never overdressed, I mean usually I'm wearing sneakers and jeans with a basic shirt or something like that and still I've been harassed several times. One day a group of young guys even followed me and said inappropriate things... I found this disgusting and sometimes I was scared alone. I don't say that these kind of things didn't happen to me in Debrecen too when I was walking alone on the street, but very rarely! But when I am in Budapest it happens every weekend. I just can't get used to it. I didn't like Debrecen for a long time since it's noisier and bigger than my hometown where I grew up but suddenly I began to appreciate Debrecen more. It's calm and safe and silent compared to Budapest. I would like to emphasize that I may overthink this all, but it still frustrates and annoys me.
City Park (Városliget)
When I was here for the first time the weather was cloudy, quiet before a storm. Everything was freshly green at the beginning of spring and sometimes I couldn't hear the noise of the cars just the song of the birds and nature even repressed the typical smell of the city. It reminded me of Vondelpark (but just a little bit. Nothing can be compared to Vondelpark). The other reason I love going back there is that this park is full of cute dogs! This is the only place in Budapest I truly love and enjoy. I'm usually walking up on the Ilka street which is very nice and pleasant especially in the spring when the trees are blooming.
Margaret island
One day after my lessons ended I walked to this island (the school is on the Frangepan street so it's relatively close). I think this place is far more enjoyable when you are not alone but with your friends. You can sit down in the grass, eat a sandwich or drink a cold beer on a summer day and just relax for hours.
Donut Library
I love donuts! For the first time I just get lost and couldn't find the Donut Library and after a heavy rainstorm I had to go back to the Carmen Pension. I was very upset and decided to try to find this place next time :D And I did it! I had the best oreo donut of my life here and also ordered a cappuccino while reading a cool travel book with amazing photos of the Marquises islands.
Jártam már néhány országban életem során - de szinte soha nem utaztam még egyedül. Soha nem voltam egyedül egy városban, soha nem aludtam egyedül egy hotelszobában. Egészen ez év márciusáig egyetlen hasonló "egyedül" élményem volt csupán: amikor 2014-ben Párizsban hamarabb visszaindultam a szállásra, mint a barátnőim. Azt sem tudtam, merre menjek, egy térkép sem volt nálam, és egyetlen dolgot tudtam csak: annak a megállónak a nevét, ahol le kell szállnom a metróról, ha a szállásra szeretnék visszajutni. Nem tagadom, a végén már a sírás kerülgetett, ahogy az édes francia nénike próbálta félig angolul, félig franciául elmagyarázni az utat. Remegve felszálltam egy szerelvényre, és csak remélni tudtam, hogy jó irányba visz. És végül odataláltam az Ibis Hotelhez. Életem teljesítménye volt.
Ennyire persze nem volt ijesztő, de hasonlóan nagy lépés volt számomra az első budapesti hétvégém is. Már említettem korábban, hogy beiratkoztam egy fotós tanfolyamra még év elején - így kéthetente itt töltöm a hétvégéimet. Tudom, ez "csak" Budapest, de kis lépésekben haladok előre. A következő lépés egy önálló hosszú hétvége lesz külföldön :) Furcsa, de a magyar fővárost alig ismerem, néhányszor jártam csak itt korábban. Szinte hihetetlen... Így hát elhatároztam, hogy az elkövetkező 1 évben egyedül fogom felfedezni Pestet. Negyedévenként írok majd egy ehhez hasonló bejegyzést, persze fotókkal, élményekkel együtt - és ha kíváncsiak vagytok rá, a tanfolyamról is mesélek majd kicsit.
Egyébként azt reméltem, hogy ha rendszeresen itt töltöm a hétvégéimet, előbb-utóbb megszeretem majd a fővárost, mert sajnos eddig nem volt a szívem csücske. Hát tévedtem. Még mindig nem szeretem :D Ennek ellenére megpróbálom jól érezni magam itt, meg persze élvezem azt, hogy egyedül jövök-megyek, de esküszöm, már a város szagától is rosszul vagyok sokszor. Egyetlen részét szeretem igazán csak Pestnek: a Városligetet.
Az első pesti hétvégémet egy hostelben töltöttem az Üllői úton - nem mondom, hogy rossz élmény volt, csak nagyon furcsa :D Nem hálótermes hostel volt (valahogy oda egyelőre nem vágyom, kell az a kis intim szféra nekem), hanem kis alagsori szobában aludtam. Ja, a következő szállásom is alagsori volt - így szinte földöntúli élmény volt, mikor először aludtam olyan helyen, aminek ablaka is van. Szóval, visszatérve az első élményre, betopogtam a kis bőröndkémmel magassarkú csizmácskában (nem nagyzolásból, hanem egyszerűen azért, mert csak az van), és egyből 5-6 pasit láttam, akik a hostel fölötti vízipipabárban üldögéltek. Rögtön a mixert/pultost szólítottam meg, de ekkor kiderült, hogy az egyik srác (akit vendégnek néztem), a tulaj. Na hát viccelődve lekísért a szobámhoz, kiderült, hogy ő is fotózik (minő véletlen), meg tényleg tök kedvesen és közvetlenül meginvitált, hogy majd menjek fel este hozzájuk a bárba iszogatni. Jaj, hát én lányos zavaromban úgy bebújtam a szobámba, hogy nem is nagyon láttak a hétvége hátralévő részében - olyannyira nem, hogy mikor vasárnap reggel, suliba indulás előtt ki akartam csekkolni, nem volt ott senki. A bookingon megadott számot hiába hívtam, úgyhogy végül a hostel kis konyhájában hagytam egy levélkét, hogy szuper volt a szoba (tényleg, az ágy iszonyatosan kényelmes volt, azóta is visszasírom :D), mindent rendben hagytam, a kulcsot meg a levélkére helyeztem, és eljöttem.
Most már egy ideje ugyanott szállok meg, egy kis zuglói panzióban. Szeretem, mert nagyon közel van a vasútállomáshoz, villamossal kb. 10 perc alatt beérek a tanfolyamra, és viszonylag közel van a Városliget is. Sokáig péntekenként utaztam fel délután, és estefelé sétáltam itt egyet. De sajnos nyáron úgy felmentek a szállásárak, hogy a pénztárcám és én jobbnak láttuk, ha szombaton hajnalban utazom, és csak egy éjszakát töltök itt.
A tanfolyamról egyelőre nem tudok sokat mesélni: a gyakorlati óráim még csak most kezdődtek az elmúlt héten. Mondanom sem kell, hihetetlenül böte vagyok a többséghez képest, de szerencsére nem csak én vagyok kezdő. Ráadásul mindenki nagyon segítőkész és türelmes, viszont úgy érzem, soha nem fogok eljutni arra a szintre, ahol tartanom kellene :D Meg persze minél többet tanulok, annál inkább pánikba esek, hogy mennyi eszközt kell még beszereznem (és mennyire nem engedhetem most meg őket magamnak). De hát innen van hová fejlődni.
Annak ellenére, hogy biztosan nem Budapest lesz a kedvenc városom, összeírtam magamnak egy kisebb "bakancslistát", amikről a következő dolgokat tudom kipipálni:
Szent István Bazilika
Az első itt töltött hétvégémen, a szombati óráim után rögtön ide vezetett az utam. Olyan fura idő volt aznap, hol csendesen esett az eső, hol hétágra sütött a nap, hol pedig le akarta tépni a fejemet a szél. Egy csomó motyóval indultam meg a felfelé vezető lépcsőn, és néhányszor úgy elfáradtam, hogy meg kellett állnom kilihegni magam, mert azt hittem, menten elájulok (nem vagyok formában, ha ezt eddig nem találtátok ki :D). Mikor végre felértem az egyébként szépséges csigalépcsőn, nagyon megkönnyebbültem, hogy nincs tovább. Örömöm nem volt teljes, mert fent annyira erősek voltak a széllökések, hogy azzal a pár csajszival, akivel egyszerre sikerült felérnem, konkrétan a falhoz lapulva közlekedtünk. Nem pusztán óvatosságból, hanem egyszerűen odanyomott minket a szél :D Szeretnék egyszer nyáron, szép időben is felmászni még ide, mert a szemerkélő eső miatt fényképezni sem nagyon tudtam. Összességében szuper első "egyedül élmény" volt, megérte a 800 Ft-ot. Utána egyből szaladtam a Chez Dodóba macaronért, hogy megjutalmazzam magam.
Halászbástya
Ide még biztosan visszatérek egyszer kora reggel, mert amikor itt jártam, temérdek turista mászkált, alig tudtam fényképeket készíteni (meg persze hozzá kell tennem, hogy márciusban még annyit sem konyítottam a fotózáshoz, mint most). Valaki járt már itt közületek a reggeli órákban?
Lánchíd
Na, hát a Lánchídon sem sétáltam végig még soha, de most már ezt is kipipálhatom. Az egyik áprilisi hétvégén csatlakozott hozzám Viktor is, így sötétedés után is elő mertem venni a fényképezőgépemet és kattintani párat a kivilágított városról. Tartsatok hülyének, de egyedül nem szeretek sötétedés után mászkálni valamiért. Még nappal sem sokszor. Higgyétek el, egyáltalán nem öltözöm kihívóan, vagy ilyesmi, a magassarkút is sportcipőre cserélem, tök átlagos, basic holmikba bújok (na persze, ha az egyik csinos nyári ruhám venném fel a kedvenc magassarkúmmal, az sem jogosítana fel senkit semmire!!!), és így is sokszor követnek, szólongatnak, leülnek mellém, cuppognak, hörögnek... Hát komolyan mondom, undorító. Nem mondom, hogy Debrecenben nem fordul ez elő néha, amikor egyedül mászkálok, de ott egy hónap alatt tapasztalok annyi ilyet, mint Pesten egy délután során. Annyira dühös és tehetetlen vagyok ilyenkor, és bevallom, szedem is a lábam rendesen. Nem tudnék hozzászokni. Ilyenkor szinte menekülök haza Debrecenbe, amit hirtelen elkezdtem imádni, Pesthez képest nyugodt, csendes, biztonságos, az én kis otthonom. Még egyszer hangsúlyozom, lehet, hogy eltúlzom ezt, de engem igenis frusztrál és idegesít. Ha valaki évek óta itt él Pesten, talán már hozzászokott, de én soha nem fogom megszokni, az egyszer biztos. És persze ez nem a város hibája, ez az emberek hibája, és úgy érzem, a közeljövőben sajnos nem is fog változni a helyzet...
Városliget
Amikor először sétáltam ki ide, éppen lógott az eső lába, zöldellt minden, néha még az autók zaját is el tudta nyomni a madárcsicsergés, a város szagát pedig a természet. Kicsit Vondelparkos érzésem támadt (csak kicsit). Ezért - meg a rengeteg cuki, itt sétáló kutyusért - imádok ide visszajárni. Ez az egyetlen hely a városban, amit őszintén megszerettem, és ahol tényleg jól érzem magam. Általában sétálni szoktam erre a szálláshelyemtől, és van egy nagyon szép utca, az Ilka utca - mindig ott jövök át, az is picit Hollandiára emlékeztet engem a szépséges, régi épületek miatt.
Margit-sziget
Egyszer suli után sétáltam ki ide (a Frangepán utcán van a tanfolyam, onnan hamar el lehet jutni az Árpád-hídig gyalog is). Igaz, hogy a híd megfelelő részére csak harmadik nekifutásra sikerült felmenni :D #vidék. Hát azt sem tudtam sajnos, hogy a Margit-sziget is fel van most túrva, ez kicsit rontott az élményen, meg közben a cipőm is feltörte a sarkam, sok volt a cuccom, nem voltam elég gyors, hogy lefotózhassam a cuki mókust (aki egyébként nagyon közel jött hozzám). Van ilyen. Ide szerintem visszajövök még barátnőstől is, mert valahogy a Margit-sziget nekem olyan hely, amit nem egyedül kell élvezni, hanem leülni a fűbe, megenni egy szendvicset, inni egy finom sört, beszélgetni, és csak úgy süttetni magunkat a napon.
Donut Library
Imádom a fánkot. Imádom. De első nekifutásra a Donut Libraryt sem találtam meg. Közben feljött egy cuki, jégesős vihar, így szitkozódva fújtam visszavonulót, de rá két hétre megleltem a fánkos könyvtárat :D Ettem is egy isteni finom oreós fánkot, amitől majdnem könny szökött a szemembe, ráadásul a polcon utazós könyvek sorakoztak, mintha csak engem vártak volna, meseszép fotókkal a Marquises-szigetekről.
My first weekend spent alone in Budapest was also a big step for me. I've mentioned before that I started a photo course - and since the school is in Budapest I have to spend every second weekend there. I know it's 'just Budapest' but it was a life changing experience for me. (The next step will be a solo adventure abroad!) It's funny that I've been there several times before but I hardly know our capital city. So I decided to explore Budapest in the next 12 months alone.
I thought that if I spend every second weekend in Budapest, I'll finally begin to love this city sooner or later... I was wrong, I still don't like poor Budapest :D Nevertheless I try my best to have a good time here and enjoy every moment although sometimes I'm nearly sick from the smell of this city. But there are some places I really like in Budapest, for example the City Park (Városliget).
I spent my first weekend in Budapest in a hostel at Üllői street - I won't say that it was a bad experience but it was quite strange! I didn't sleep in a dormitory (I still need my private sphere) but in a small basement room. (Fun fact: my next to weekend were also spent in a budget basement room so it was almost unrealistic when I first slept in a room with a window! :D) So, when I arrived for the first time with my small blue suitcase and in my high heeled boots (I only have boots with heels) I saw five guys sitting at the bar above the hostel where the entrance was. I immediately began to ask the bartender for my room but then it turned out that one of the other guys was the owner of the place (I thought he was a guest). He showed my the room and asked what I am doing this weekend. When I talked about the photography course it turned out that he is a photographer too... (what a coincidence right? :D haha) and invited me to have a drink with them later at the bar. He wasn't rude or something but I was literally hiding in my room all weekend and avoided contact with them :D On Sunday when I tried to check out I couldn't find anyone at the reception, and tried to call to guy on the number I found on booking.com but nobody answered the phone. So finally I left the key in the hostel's kitchen and wrote a note.
I never returned to this hostel again, recently I've been staying in a small guesthouse/pension in Zugló. I really like it because it's near to the train station and my school is about 10 minutes with tram. The City Park is also relatively close. In the first few months I always arrived to Budapest on Friday afternoon and took a walk in the park but I realized that I don't have enough money for this :D So recently I only spend the Saturday nights there as I travel with the early morning train. I always have to wake up at 4 am. so needless to say that I am beyond tired all day at school.
A few words about the photography course itself: in the first few months we only learned about the history of photography and optics. We only began to practice photography last weekend. Most of my classmates are far more experienced than me but fortunately there are some beginners in the class too. Everyone is very helpful and friendly here but now I feel like that I will never learn how to take really good photos. The more I learn the more I begin to panic because I can't afford those lenses and other tools I need to take professional photos. But all beginnings are difficult right?
Although Budapest will never be my favourite European city I wrote a small 'Budapest bucketlist' for myself and by new I ckecked the following things off the list:
St. Stephen's Basilica
On my first weekend spent alone in Budapest I went to the Basilice after my class. It was a strange early spring weather that day: sometimes the sun was shining, other times it was raining and the wind was blowing. I had a lot of stuff since I went there directly from the school so as I climbed up the stairs I had to stop a few times because I couldn't breathe :D (I am not in a good shape but probably you guessed it) When I finally arrived to the top of the otherwise beautiful spiral staircase I was relieved that I don't have to go any further. The view is really beautiful from the top and I want to go back again sometimes in the summer. The entrance ticket costs 800 HUF and it's totally worth it. After climbing up and then coming down alive I rewarded myself with some delicios macarons at Chez Dodo.
Fisherman's Bastion
I'm sure I'll come back here sometimes in the morning because when I was there it was so crowded, completely full of tourists that I couldn't take decent photos of it. Have you ever seen the sunrise from here?
Chain Bridge
I've never walked along the Chain Bridge until this April when Viktor joined me for a weekend. We took a walk after dusk in the city and it was awesome. Maybe it sounds a bit silly but I don't like to walk around in the city by myself after sunset especially with my camera. I'm never overdressed, I mean usually I'm wearing sneakers and jeans with a basic shirt or something like that and still I've been harassed several times. One day a group of young guys even followed me and said inappropriate things... I found this disgusting and sometimes I was scared alone. I don't say that these kind of things didn't happen to me in Debrecen too when I was walking alone on the street, but very rarely! But when I am in Budapest it happens every weekend. I just can't get used to it. I didn't like Debrecen for a long time since it's noisier and bigger than my hometown where I grew up but suddenly I began to appreciate Debrecen more. It's calm and safe and silent compared to Budapest. I would like to emphasize that I may overthink this all, but it still frustrates and annoys me.
City Park (Városliget)
When I was here for the first time the weather was cloudy, quiet before a storm. Everything was freshly green at the beginning of spring and sometimes I couldn't hear the noise of the cars just the song of the birds and nature even repressed the typical smell of the city. It reminded me of Vondelpark (but just a little bit. Nothing can be compared to Vondelpark). The other reason I love going back there is that this park is full of cute dogs! This is the only place in Budapest I truly love and enjoy. I'm usually walking up on the Ilka street which is very nice and pleasant especially in the spring when the trees are blooming.
Margaret island
One day after my lessons ended I walked to this island (the school is on the Frangepan street so it's relatively close). I think this place is far more enjoyable when you are not alone but with your friends. You can sit down in the grass, eat a sandwich or drink a cold beer on a summer day and just relax for hours.
Donut Library
I love donuts! For the first time I just get lost and couldn't find the Donut Library and after a heavy rainstorm I had to go back to the Carmen Pension. I was very upset and decided to try to find this place next time :D And I did it! I had the best oreo donut of my life here and also ordered a cappuccino while reading a cool travel book with amazing photos of the Marquises islands.
Jártam már néhány országban életem során - de szinte soha nem utaztam még egyedül. Soha nem voltam egyedül egy városban, soha nem aludtam egyedül egy hotelszobában. Egészen ez év márciusáig egyetlen hasonló "egyedül" élményem volt csupán: amikor 2014-ben Párizsban hamarabb visszaindultam a szállásra, mint a barátnőim. Azt sem tudtam, merre menjek, egy térkép sem volt nálam, és egyetlen dolgot tudtam csak: annak a megállónak a nevét, ahol le kell szállnom a metróról, ha a szállásra szeretnék visszajutni. Nem tagadom, a végén már a sírás kerülgetett, ahogy az édes francia nénike próbálta félig angolul, félig franciául elmagyarázni az utat. Remegve felszálltam egy szerelvényre, és csak remélni tudtam, hogy jó irányba visz. És végül odataláltam az Ibis Hotelhez. Életem teljesítménye volt.
Ennyire persze nem volt ijesztő, de hasonlóan nagy lépés volt számomra az első budapesti hétvégém is. Már említettem korábban, hogy beiratkoztam egy fotós tanfolyamra még év elején - így kéthetente itt töltöm a hétvégéimet. Tudom, ez "csak" Budapest, de kis lépésekben haladok előre. A következő lépés egy önálló hosszú hétvége lesz külföldön :) Furcsa, de a magyar fővárost alig ismerem, néhányszor jártam csak itt korábban. Szinte hihetetlen... Így hát elhatároztam, hogy az elkövetkező 1 évben egyedül fogom felfedezni Pestet. Negyedévenként írok majd egy ehhez hasonló bejegyzést, persze fotókkal, élményekkel együtt - és ha kíváncsiak vagytok rá, a tanfolyamról is mesélek majd kicsit.
Egyébként azt reméltem, hogy ha rendszeresen itt töltöm a hétvégéimet, előbb-utóbb megszeretem majd a fővárost, mert sajnos eddig nem volt a szívem csücske. Hát tévedtem. Még mindig nem szeretem :D Ennek ellenére megpróbálom jól érezni magam itt, meg persze élvezem azt, hogy egyedül jövök-megyek, de esküszöm, már a város szagától is rosszul vagyok sokszor. Egyetlen részét szeretem igazán csak Pestnek: a Városligetet.
Az első pesti hétvégémet egy hostelben töltöttem az Üllői úton - nem mondom, hogy rossz élmény volt, csak nagyon furcsa :D Nem hálótermes hostel volt (valahogy oda egyelőre nem vágyom, kell az a kis intim szféra nekem), hanem kis alagsori szobában aludtam. Ja, a következő szállásom is alagsori volt - így szinte földöntúli élmény volt, mikor először aludtam olyan helyen, aminek ablaka is van. Szóval, visszatérve az első élményre, betopogtam a kis bőröndkémmel magassarkú csizmácskában (nem nagyzolásból, hanem egyszerűen azért, mert csak az van), és egyből 5-6 pasit láttam, akik a hostel fölötti vízipipabárban üldögéltek. Rögtön a mixert/pultost szólítottam meg, de ekkor kiderült, hogy az egyik srác (akit vendégnek néztem), a tulaj. Na hát viccelődve lekísért a szobámhoz, kiderült, hogy ő is fotózik (minő véletlen), meg tényleg tök kedvesen és közvetlenül meginvitált, hogy majd menjek fel este hozzájuk a bárba iszogatni. Jaj, hát én lányos zavaromban úgy bebújtam a szobámba, hogy nem is nagyon láttak a hétvége hátralévő részében - olyannyira nem, hogy mikor vasárnap reggel, suliba indulás előtt ki akartam csekkolni, nem volt ott senki. A bookingon megadott számot hiába hívtam, úgyhogy végül a hostel kis konyhájában hagytam egy levélkét, hogy szuper volt a szoba (tényleg, az ágy iszonyatosan kényelmes volt, azóta is visszasírom :D), mindent rendben hagytam, a kulcsot meg a levélkére helyeztem, és eljöttem.
Most már egy ideje ugyanott szállok meg, egy kis zuglói panzióban. Szeretem, mert nagyon közel van a vasútállomáshoz, villamossal kb. 10 perc alatt beérek a tanfolyamra, és viszonylag közel van a Városliget is. Sokáig péntekenként utaztam fel délután, és estefelé sétáltam itt egyet. De sajnos nyáron úgy felmentek a szállásárak, hogy a pénztárcám és én jobbnak láttuk, ha szombaton hajnalban utazom, és csak egy éjszakát töltök itt.
A tanfolyamról egyelőre nem tudok sokat mesélni: a gyakorlati óráim még csak most kezdődtek az elmúlt héten. Mondanom sem kell, hihetetlenül böte vagyok a többséghez képest, de szerencsére nem csak én vagyok kezdő. Ráadásul mindenki nagyon segítőkész és türelmes, viszont úgy érzem, soha nem fogok eljutni arra a szintre, ahol tartanom kellene :D Meg persze minél többet tanulok, annál inkább pánikba esek, hogy mennyi eszközt kell még beszereznem (és mennyire nem engedhetem most meg őket magamnak). De hát innen van hová fejlődni.
Annak ellenére, hogy biztosan nem Budapest lesz a kedvenc városom, összeírtam magamnak egy kisebb "bakancslistát", amikről a következő dolgokat tudom kipipálni:
Szent István Bazilika
Az első itt töltött hétvégémen, a szombati óráim után rögtön ide vezetett az utam. Olyan fura idő volt aznap, hol csendesen esett az eső, hol hétágra sütött a nap, hol pedig le akarta tépni a fejemet a szél. Egy csomó motyóval indultam meg a felfelé vezető lépcsőn, és néhányszor úgy elfáradtam, hogy meg kellett állnom kilihegni magam, mert azt hittem, menten elájulok (nem vagyok formában, ha ezt eddig nem találtátok ki :D). Mikor végre felértem az egyébként szépséges csigalépcsőn, nagyon megkönnyebbültem, hogy nincs tovább. Örömöm nem volt teljes, mert fent annyira erősek voltak a széllökések, hogy azzal a pár csajszival, akivel egyszerre sikerült felérnem, konkrétan a falhoz lapulva közlekedtünk. Nem pusztán óvatosságból, hanem egyszerűen odanyomott minket a szél :D Szeretnék egyszer nyáron, szép időben is felmászni még ide, mert a szemerkélő eső miatt fényképezni sem nagyon tudtam. Összességében szuper első "egyedül élmény" volt, megérte a 800 Ft-ot. Utána egyből szaladtam a Chez Dodóba macaronért, hogy megjutalmazzam magam.
Halászbástya
Ide még biztosan visszatérek egyszer kora reggel, mert amikor itt jártam, temérdek turista mászkált, alig tudtam fényképeket készíteni (meg persze hozzá kell tennem, hogy márciusban még annyit sem konyítottam a fotózáshoz, mint most). Valaki járt már itt közületek a reggeli órákban?
Lánchíd
Na, hát a Lánchídon sem sétáltam végig még soha, de most már ezt is kipipálhatom. Az egyik áprilisi hétvégén csatlakozott hozzám Viktor is, így sötétedés után is elő mertem venni a fényképezőgépemet és kattintani párat a kivilágított városról. Tartsatok hülyének, de egyedül nem szeretek sötétedés után mászkálni valamiért. Még nappal sem sokszor. Higgyétek el, egyáltalán nem öltözöm kihívóan, vagy ilyesmi, a magassarkút is sportcipőre cserélem, tök átlagos, basic holmikba bújok (na persze, ha az egyik csinos nyári ruhám venném fel a kedvenc magassarkúmmal, az sem jogosítana fel senkit semmire!!!), és így is sokszor követnek, szólongatnak, leülnek mellém, cuppognak, hörögnek... Hát komolyan mondom, undorító. Nem mondom, hogy Debrecenben nem fordul ez elő néha, amikor egyedül mászkálok, de ott egy hónap alatt tapasztalok annyi ilyet, mint Pesten egy délután során. Annyira dühös és tehetetlen vagyok ilyenkor, és bevallom, szedem is a lábam rendesen. Nem tudnék hozzászokni. Ilyenkor szinte menekülök haza Debrecenbe, amit hirtelen elkezdtem imádni, Pesthez képest nyugodt, csendes, biztonságos, az én kis otthonom. Még egyszer hangsúlyozom, lehet, hogy eltúlzom ezt, de engem igenis frusztrál és idegesít. Ha valaki évek óta itt él Pesten, talán már hozzászokott, de én soha nem fogom megszokni, az egyszer biztos. És persze ez nem a város hibája, ez az emberek hibája, és úgy érzem, a közeljövőben sajnos nem is fog változni a helyzet...
Városliget
Amikor először sétáltam ki ide, éppen lógott az eső lába, zöldellt minden, néha még az autók zaját is el tudta nyomni a madárcsicsergés, a város szagát pedig a természet. Kicsit Vondelparkos érzésem támadt (csak kicsit). Ezért - meg a rengeteg cuki, itt sétáló kutyusért - imádok ide visszajárni. Ez az egyetlen hely a városban, amit őszintén megszerettem, és ahol tényleg jól érzem magam. Általában sétálni szoktam erre a szálláshelyemtől, és van egy nagyon szép utca, az Ilka utca - mindig ott jövök át, az is picit Hollandiára emlékeztet engem a szépséges, régi épületek miatt.
Margit-sziget
Egyszer suli után sétáltam ki ide (a Frangepán utcán van a tanfolyam, onnan hamar el lehet jutni az Árpád-hídig gyalog is). Igaz, hogy a híd megfelelő részére csak harmadik nekifutásra sikerült felmenni :D #vidék. Hát azt sem tudtam sajnos, hogy a Margit-sziget is fel van most túrva, ez kicsit rontott az élményen, meg közben a cipőm is feltörte a sarkam, sok volt a cuccom, nem voltam elég gyors, hogy lefotózhassam a cuki mókust (aki egyébként nagyon közel jött hozzám). Van ilyen. Ide szerintem visszajövök még barátnőstől is, mert valahogy a Margit-sziget nekem olyan hely, amit nem egyedül kell élvezni, hanem leülni a fűbe, megenni egy szendvicset, inni egy finom sört, beszélgetni, és csak úgy süttetni magunkat a napon.
Donut Library
Imádom a fánkot. Imádom. De első nekifutásra a Donut Libraryt sem találtam meg. Közben feljött egy cuki, jégesős vihar, így szitkozódva fújtam visszavonulót, de rá két hétre megleltem a fánkos könyvtárat :D Ettem is egy isteni finom oreós fánkot, amitől majdnem könny szökött a szemembe, ráadásul a polcon utazós könyvek sorakoztak, mintha csak engem vártak volna, meseszép fotókkal a Marquises-szigetekről.
What do you prefer: big city life, or countryside?
Comments
Post a Comment