Rafting in Slovenia

Viktor turned 25 in May and I decided long ago that I'll surprise him with a white water rafting tour. The only question was 'where should we go rafting?' Since none of us have been in Slovenia before I started to search for rafting tours in this beautiful country. That's how I found the Soca Rider team and I booked a half-day rafting tour on their website almost immediately. I can only recommend this team to anyone, it was an incredible experience and we've got the photos taken during rafting as a gift later! 

Since we stayed in Bled it was a bit challenging to arrive to Bovec (where we started rafting) by 9am! We woke up very early and started off at 6:30. Although Bovec is not that far from Bled on the map, it took an almost 2 hours drive because we literally had to climb up a mountain with the car :D We could have choose another way but then we would have cross the Austrian border and buy the Austrian vignette for using the motorway. That's why we chose the scenic mountain drive instead.

1600 meters above sea level, mountain roads with 50 sharp turns - but we didn't regret it. In the morning we didn't have time to stop the car, get out and take in the view but on our way home we stopped in almost every 10 minutes because there were so much things to see here. For example we went down to the banks of the Soča river, covered with soft sand and white pebbles. We sat on a suspension bridge above the brilliant blue water and admired the mountain peaks hiding behind fluffy clouds. I took all of the photos you can see in this post between Bled and Bovec, next to the mountain roads. The journey itself was a great experience with its unexpected, hidden beauties.

After arriving to Bovec we went to the Soca Rider's office. After the paperwork was done (payment, safety information, etc.) we picked up the equipment and we were transfered to place where we started the tour. On our way we spotted the breathtaking Boka Waterfall! Unfortunately I couldn't take a photo of it but look it up! Check out some videos too because photos can't show how enormous is this waterfall. 

We were already wearing swmitsuits under our normal clothes so we could take on the wetsuit easily. Fortunately we had mild, early summer weather. When I took the neoprene suit, shoes, life vest and the helmet it was quite refreshing to walk into the 10°C crystal clear water. 

Before we started rafting we learned the main commands, and the basic safety rules - for example what should you do if you fell out of the boat. I asked worriedly how often does it happen? Because I am so clumsy that I felt that I will definitely fall into the water. In such a case (if none of your mates can get you out of the water) you had to swim (or more accurately: drif) down the river on your back, feet ahead and if you find a place where the water is calmer, you can stand up and go to the shore. Ummm, I am extremely stupid and slow-minded when it comes to understand sports or any kind of rules where I have to use my body, so I just whispered to Viktor that if I fell out I would say 'Well, okay then...' and I'm just going to drift the fuck away from the boat! :D

Despite being not too sporty, I really enjoyed rowing. The Soca river is amazingly beautiful and really wild at the same time. I mean, really. We went through a couple of small and medium rapids but everything was okay... then in just one minute we hit a rock with the boat and before I could understand what's happening to us, we fell into the ice cold water (I also drank a little bit...) and the boat was above our head so I couldn't see antyhing. I was scared, and felt that my lungs collapsed but luckily I still had my paddle in my hands.

I calmed down a bit when I saw Viktor next to me - he immediatly caught me at the front of my life jacket (he did it right, it was a safety rule) but I panicked or I don't know but I remember that I couldn't hardly breathe. I said to him to let me go because I can't breathe from my vest. And he really let me go so I just drifted away from him really fast just like a small feather.

It was riciculous but the water tossed my small body like a dry branch. The others in my group already climbed to the shore but I was getting farer and farer from them each moment. The shouted to me to hold onto a rock and try to stand up but I simply couldn't because the river was too strong. Fortunately I was still holding my paddle because finally I was pulled out of the water with the help of it. I was still so scared that I didn't know what's happening :D

After this little accident I was still rowing normally but I was shaking. For a brief moment I thought that my life would end here, in this blue, rushing water. I couldn't breathe normally (but I wasn't really in danger, just the shock...) Others enjoyed this little adventure it was only me who got scared :D Later I started to calm down a bit when I saw baby mountain goats coming down to the river to drink. They were so cute! Everything was so surreal, the crystal clear wate, almost translucent, flashing blue, and soft white sand on the riverbanks. Amazing. 

I would do it again anytime in spite of my fears.

Már tavaly ősszel tudtam, hogy Viktort egy raftingtúrával lepem meg majd a 25. szülinapján. Már csak a helyszínt kellett kiválasztani. Mivel Szlovéniában még egyikünk sem járt, ezért itt kezdtem el keresgélni. Így bukkantam rá a Soca Rider csapatára, és szinte rögtön le is foglaltam náluk a fél napos túrát. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hihetetlen élmény, nagyon jó a hangulat, ráadásul a túra során készült képeket megkaptuk ajándékba. :)

Kisebb kihívást jelentett, hogy a szállásunk Bledben volt, reggel 9-re pedig Bovecbe kellett érnünk (innen indultunk raftingolni). Még szerencse, hogy már reggel fél 7-kor elindultunk, mert bár nincs túlságosan messze Bledtől Bovec, "meg kell mászni" hozzá egy hegyet, csaknem két órás autóút. Egy másik útvonalon is mehettünk volna: de az értintette volna Ausztriát, nem akartunk potyára megvenni egy osztrák pályamatricát is, így a kicsit kanyargósabb utat választottuk.

1600 méter magasan, 50 hajtűkanyaron át, de végül nem bántuk meg, hogy itt jöttünk. Természetesen reggel nem volt időnk sehol megállni, és gyönyörködni a tájban, hazafelé viszont ahol tudtunk, leparkoltuk a kocsit, és lesétáltunk a Soča (Isonzó) hófehér kavicsos partjára, üldögéltünk egy függőhídon a ragyogó kék víz fölött, gyönyörködtünk a felhőkbe vesző hegycsúcsokban. Szóóóval mindenképpen ajánlom ezt az útvonalat, ha erre jártok. Már maga az út, a rengeteg kis rejtett megállóval is élmény. (Az összes, ebben a bejegyzésben látható fotót itt készítettük, a Bled és Bovec közti úton).

Miután megérkeztünk Bovecbe, a Soca Rider irodájába, és elintéztünk minden papírmunkát, összekészítettük a felszerelést, elindultunk a rafting túra helyszínére (kb. 15 perces út volt). Útközben láttuk a gyönyörű Boka-vízesést, sajnos lefotózni nem tudtam, de keressetek rá! Lehetőleg videón nézzétek meg, mert egy fotó sem adja vissza, milyen óriási ez a hegyek közül előbukkanó zuhatag. Szinte félelmetes.

A folyó menti parkolóban öltöztünk át - már eleve úgy érkeztünk, hogy fürdőruha volt rajtunk a rendes ruhánk alatt, így nem volt kényelmetlen. Szerencsére az idő is szuper volt, kora nyári meleg, napsütés. Amikor felvettem a neoprén ruhát, a cipőt, a mentőmellényt, a sisakot, szó szerint lefőttem, és jól esett belesétálni a 10 fokos kristálytiszta folyóvízbe.

Indulás előtt megtanultuk a különféle vezényszavakat, mikor mit kell csinálni - például akkor, ha esetleg kiesel a csónakból. Félve kérdeztem meg, hogy ez mégis mennyire gyakori? Mert amilyen böte vagyok, én tuti kiesek. Ilyenkor, ha egy társad nem tud rögtön kikapni téged, úszni (= sodródni) kell lefelé a folyón, a hátadon, lábbal előre, és amikor egy helyen nyugodtabb a víz, ott meg tudsz majd állni. Öhm, hát nekem különösen lassú a felfogásom, amikor valamiféle sporttevékenységet kell memorizálni, így oda is súgtam halkan Viktornak, hogy ha én kiesek, csak konstatálni fogom, hogy "Hát, oké..." és el fogok sodródni a francba. :D

Annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok túl sportos, nagyon élveztem az evezést. A folyó elképesztően gyönyörű, és tényleg vad. Nyilván, nem véletlenül hívják vadvízi evezésnek, de valahogy nem gondoltam ebbe bele, amíg ki nem próbáltam. Elképesztő sodrása van a víznek. Jöttünk-mentünk kis és közepes zúgókon, eveztünk, összecsaptuk az evezőket egy zúgó után, tök jó volt minden... és akkor egyszer felszaladtunk egy sziklára, a csónak pedig a fejünkre borult. Nem is emlékszem, hogy történt, csak arra eszméltem, hogy benne vagyok a jéghideg vízben (amiből nyeltem is egy jó adagot), a tüdőm a negyedére szűkült, a csónak sehol, az evezőmet szerencsére továbbra is a kezemben szorongattam.

Megnyugodtam, amikor Viktor felbukkant mellettem: meg is fogta rögtön a mentőmellényem elejét (ahogyan egyébként kell), de én enyhén bepánikoltam a hideg vízben, vagy nem tudom miért, de szörnyen fájt a mellkasom közepe. Mondtam Viktornak, hogy engedjen el, mert menten megfulladok. Ő így is tett, erre én, mint egy kis pihe, azonnal elsodródtam lefelé a folyón :D

Komolyan, nevetséges volt, de úgy dobálta a víz az alig 50 kilós testem, mint egy száraz ágat. A többiek már kievickéltek a part közelébe, csak én kerültem egyre távolabb tőlük. Kiabálták nekem, hogy próbáljam megvetni a lábamat - le is ért a lábam, belefúrtam az apró kavicsok közé, de hát ennyi erővel egy vattacukorba is kapaszkodhattam volna. Amikor egy sziklához kerültem közel, és abba kapaszkodtam, még azt is kitépte a kezemből a víz. Még szerencse, hogy annyi eszem volt, hogy az evezőmet nem engedtem el, mert végül annak a segítségével húztak ki. A csónakba konkrétan Viktor emelt be, mert azt sem tudtam, hol vagyok :D

Ugyanúgy eveztem továbbra is, amikor kellett, de remegtem az ijedtségtől. A mellkasom mintha teljesen összeesett volna, már a lelki szemeim előtt láttam, ahogy itt fog véget érni az életem a Soča kék vizén... De persze csak a hideg víz, meg a pánik szorította össze a tüdőmet, nem voltam ténylegesen veszélyben. A többiek kimondottan élvezték ezt a borulást. Nem tudom, talán ha nem egy másfél méteres, pehelysúlyú, nulla izom asszonyka lennék, talán én sem ijedtem volna így meg :D Akkor kezdtem megnyugodni, amikor már kint voltunk egy nyugodtabb szakaszon, és a folyó egyik partján a fehér sziklákon pici hegyi kecskék mászkáltak. Annyira szürreális volt! A víz olyan kék, hogy ilyen kéket még soha, egyetlen tengerparton sem láttam. Majdnem áttetsző, halvány, villogó kék, puha, finom fehér folyami homokkal az alján. Elképesztő.

Akármikor, bármikor újra végigcsinálnám. 

Have you ever tried rafting?