Day trip to Lago di Como from Milan

I always feel better close to nature than in a big city. The lakes in Northern Italy has been on my bucketlist for a long time so I could not come home from Milan without visiting at least one of them. Both Lago Maggiore and Lago di Como are close to Milan - we visited the latter.

Traveling by train is the easiest and fastest option. We took a train from Milano Centrale station but later we learned that trains are departing more frequently from Garibaldi station. You can travel with Trenitalia or Trenord - the second is much cheaper, because Trenitalia has international trains and tickets are more expensive. Unfortunately I didn't realize that our train was run by Trenitalia, so the one way ticket was 14€ instead of 4.50€. So our daily budget was a bit higher than we planned but we didn't want to wait for the next train. The journey to como takes about 30 minutes. From Como you can easily reach other cities like Bellagio. 

We spent the day in Como, and in Brunate, which is a small city on the hills above Como. The easiest way to get there is catching the chairlift from Como to Brunate. The return ticket costs 5.50€. The view from the chairlift is enchanting. Brunate is a typical Italian village with beautiful houses, villas, ivy walls, balconies and cobblestone streets... It was literally summer in Italy on September 22nd. The crickets were singig, the sun was shining, I loved it. 

We walked up to the lighthouse called Faro Voltiano. We had to stop on the way several times because we got so tired. When we reached the tower we just sat for about an hour and took in the view because we literally could not move :D The entrance ticket to the lighthouse was 2€ per person and I am so glad we climbed it because the view was breathtaking from the top! The lake, and the surrounding mountains, I will never forget it. The spiral staircase of the building is also really cool.

If you are in Milan you should definitely go on a day trip to one of the lakes! 

A természet közelében valahogy mindig jobban érzem magam, mint egy nagyvárosban. Mivel az észak-olasz tóvidék régóta a bakancslistámon volt/van, ezért Milánóból sem jöhettem úgy haza, hogy nem látogatom meg valamelyiket. Milánóhoz a Lago Maggiore és a Lago di Como van a legközelebb - mi utóbbit vettük célba.

A Comói-tóhoz Milánóból vonattal juthatsz el a leggyorsabban. Mi a Milano Centrale nevű vasútállomásról indultunk, de mint utólag megtudtam, a Garibaldi állomásról sokkal gyakrabban indulnak vonatok Comóba. A Trenord és Trenitalia nevű társaságokkal tudsz utazni: előbbi olcsóbb, utóbbi viszont már főleg nemzetközi járatokat jelent, így drágábbak a jegyek. Sajnos ezt sikerült is kicsit benéznem, és nem vettem észre, hogy a 9:25-ös vonat, amit nagy boldogan kinéztem magunknak a Centraléból Comóba, Trenitalia járat. A Trenorddal oda-vissza kb. 9€-ból megjárod az utat, viszont Trenitaliával 14€ volt a jegy - csak oda. Visszafelé már sikerült Trenorddal jönnünk, de ez egy picit dobott a költségeinken. Azért választottuk mégis ezt, mert a következő vonatra már nagyon sokat kellett volna várni, és nem akartuk elvesztegetni a napunkat. A vonatút nagyjából fél óra Comóig. Itt dönthetsz úgy, hogy buszra szállsz, és meglátogatsz egy másik pici városkát a tó partján (például Bellagiót, ami gyönyörű! Nagyon sajnálom, hogy ki kellett hagynunk, de Comóból még kb. 1 órát kellett volna buszozni. Nem is a költségek riasztottak vissza, mert kb. 1300 forintnak megfelelő összegből megjártuk volna az egészet, hanem az időhiány.)

Mi végül Comóban, és a Como feletti hegyoldalon lévő pici faluban, Brunatéban töltöttük a napot. Ide siklóval lehet a legegyszerűbben feljutni, 5.50€ a retúrjegy. Már innen is csodaszép a kilátás a környékre, de Brunate is elvarázsolt. Azok a gyönyörű házak, villák, borostyánnal befutott erkélyek, pici macskaköves utcák... Tovább tetézte az örömömet, hogy szeptember 22-én még szó szerint nyár volt itt. Ciripeltek a tücskök, tűzött a nap. Kicsit túlvállaltuk magunkat séta tekintetében, mert felmásztunk a Faro Voltiano nevű világítótoronyhoz. Útközben többször meg kellett állnunk, mert mindketten elfáradtunk, de főleg én voltam nagyon szarul, azt hittem, kiköpöm a szívemet a számon :D Mikor felértünk a toronyhoz, egy órán át csak ültünk barátnőmmel, beszélgettünk, és csodáltuk a kilátást, mert még arra se bírtuk rávenni magunkat, hogy a toronyba bemenjünk. Végül persze ezt is megtettük (2€ a belépő), és azt kell mondjam, abszolút megérte. Egyrészt, mert itt készült el az egyetlen, értelmes közös fotónk, amilyenre kb. 5 éve nem is volt példa, másrészt pedig innen a legszebb a kilátás a tóra és a környező hegyekre. A szépséges csigalépcsőről pedig ne is beszéljünk, az épületfotósok álma.

Ha ti is Milánóban jártok, mindenképpen tervezzetek be egy egynapos utat a Comói-tóig. Még most sincs túl hideg hozzá, és biztos vagyok benne, hogy az őszi színekben pompázó hegyeket nem felejtitek el egyhamar.

Have you ever been to Northern Italy? Which Italian lake was your favourite?