Girls getaway weekend in Milan

9/25/2017

Girls getaway weekend in Milan

When one of my best girlfriends moved home from England in May, we decided to travel somewhere this year, just the two of us. Since I said goodbye to travel agencies 2 years ago I organized every journey alone. But: I always traveled with Viktor so this girls getaway was a big step for both of us :D

I'd be lying if I said I was calm before this journey. The day before departure I only could eat two sandwiches and neither of us couldn't sleep more than 2 hours. Although I'm organizing everything always, I was scared this time! I knew that this time no one will help me find the way to the hostel from the airport, or choosing the right metro line. I had thousands of doubts: we won't wake up at 3 am. We will miss our flight. We will take the wrong shuttle bus. Although these things could happen when I'm traveling with Viktor, his presence always gives me a sense of security.

Fortunately we were able to get up early with my girlfriend. We got to the airport in time, didn't miss or flight and took the right bus to the city center. Milan is also a completely safe city for female travelers. Okay, we didn't go anywhere at nights, but still.. With the exception of some street vendors around the Piazza del Duomo, we didn't experience any kind of 'harassment'. The vendors are pretty agressive though and it is very difficult to get rid of them. They try to tie a bracelet on your wrist and want you to pay for it. These times just act like a local and don't pay attention to them, and they will leave you alone.

We wanted to travel to Florence first, but traveling to Milan was way cheaper from Budapest (since I had a WDC membership we bought the return plane ticket for only 8 000 Ft per person). We only bought one luggage for the 2 of us, we had enough place for our clothes for 4 days in one small suitcase.

The center of Milan can be reached from the Milano Malpensa Airport by train or shuttle buses - the latter is way cheaper, the return ticket is 14€ per person. The last stop of our shuttle bus was at Milano Centrale station, which was pretty close to our hostel (approx. 15-20 minute walk)

Because our plane arrived very early to Milan (7:20 am), and we could not go to our hostel until 2 o'clock in the afternoon, we decided to take a looong walk in the city. We walked from the Milano Centrale to the Parco Sempione where we bought two cold drinks and did a little 'picnic' with the snacks we bought in Hungary :D We settled down in the grass and took in the view. It was an amazingly beautiful, late summer day. We immediately regret that we didn't bring more summery clothes with us. Even now, as I'm writing this, I still feel the warmth of the sun on my skin. Indian summer is the best in Italy! It was so strange to jump from the cold autumn morning into summer in just about an hour and a half! Flying is still a crazy, new experience for me :)

Anyway, we really liked Milan! We just walked around and drank coffee, had pizzas and gelatos. We did not checked any 'must see' places from our list. Of course we saw the Dome, and Galleria Vittorio Emanuele but we didn't hurry anywhere just enjoyed our extended summer. Late in the afternoon we always went outside, to our balcony at the hostel which was so warmed up by the sun that I wished we would have bring our swimsuits with us :D

We were staying at Hotel Galla, which is in the outskirts of Milan but almost everything was in an hour walking distance. And from Loreto metro station you can reach the center in 5-6 minutes. A single ticket costs 1.50 € but we almost never used the metro, we went everywhere on foot :)

I loved the tiny shared kitchen of our hotel/hostel because we could buy some baguettes, cream cheese, and fresh vegetables in the nearest supermarket and make sandwiches for the day. (And I could cool my beer in the fridge haha). Since you can comfortably explore Milan in 2-3 days (especially if you are on a tight budget), I suggest you to visit one of tho Northern Italian lakes as well. We traveled to Como on our second day - the journey takes only 30 minutes by train! I will write a post about our day in Como too!

Amikor májusban a barátnőm hazaköltözött Angliából, eldöntöttük, hogy ebben az évben elutazunk valahová, csak mi ketten. Mióta két évvel ezelőtt lemondtam az utazási irodákról, és mindent egyedül szervezek, csak Viktorral együtt utaztam, így ez az önálló csajos út elég nagy lépés volt mindkettőnknek :D

Régebben még egy sima roadtrip előtt is nagyon rosszul tudtam lenni: elővett a hányinger, a szédülés, lefőttem, és így tovább. Sejtettem, hogy csak gyakrabban kéne utaznom, mert ha hozzászoknék magához az utazáshoz, ezek a rosszullétek is elmúlnának. Ezt olyannyira sikerült tökélyre fejlesztenem, hogy még az első, hajnal 6-kor induló repülőutam előtt is benyomtam egy sonkás szendvicset émelygés helyett.

Hát... hazudnék, ha azt mondanám, hogy most is full nyugodt voltam. Indulás előtti nap csak két kiflit bírtam letuszkolni, és egy-két hasfogót is bekaptam :D Bár a "Viktoros utazásaim" során is mindent én szervezek, mégis ad egyfajta biztonságérzetet a jelenléte. Arról nem is beszélve, hogy általában egy városon belül a telefonján ő bogarássza ki, hova kell mennünk, ha éppen eltévedtünk. Tudtam jól, hogy most nem lesz ilyen. Vagy meg kell tanulnom egyedül tájékozódni, vagy pisloghatunk, mint hal a szatyorban. Ezer apró félelem motoszkált bennem: el fogunk aludni. Lekéssük a gépet. Rossz buszra szállunk. Nem találjuk a szállást. És bár ez ugyanúgy megeshet, ha Viktorral utazom, mégiscsak két fiatal nőcike vagyunk egy idegen városban, ahol még egyikünk sem járt.

Szerencsére minden félelmem alaptalan volt: minden járművet időben elértünk, egyszer sem tévedtünk el, és Milánó is teljesen biztonságos város (szerintem) a női utazóknak. Igaz, mi éjszaka nem mászkáltunk sehova (nem is lett volna annyi pénzünk, haha). De például a tolakodó árusokon kívül semmilyen kellemetlenség nem ért minket. Velük tényleg nagyon vigyázni kell, kb. a szádba másznak, hogy a kezedre köthessék a cérnakarkötőjüket. Szó szerint el kell őket hessegetni, mert ha már a kezeden van a karkötő, fizetned kell.

Először Firenzébe terveztük az utat busszal, de végül gyorsabb, praktikusabb, és olcsóbb volt Milánó. Mivel van WDC tagságim, így nagyon olcsón, mindössze fejenként 8000 forintért megvettük a retúr repjegyet Budapestről. (A "sima" jegy sem volt sokkal drágább, mindenesetre ha már évente legalább kétszer, útitárssal együtt repülsz, megéri kifizetni a tagságit, mert rengeteget tudsz spórolni). A nagy méretű kézipoggyász október 29 után vééégre ingyenes lesz a WizzAir járatain. Cserébe persze csak 2 nappal indulás előtt intézheted el az online utasfelvételt, de hát mindennek ára van. Két pici poggyászba nem igazán fértünk volna bele 4 napra ketten, ezért közösen vásároltunk egy darab nagy poggyászt. Ülőhelyet nem vettünk.

A Malpensa reptérről vonattal vagy busszal is el lehet jutni Milánó központjába - utóbbi olcsóbb, 14€ a retúr jegy egy főre. A mi buszunk a Milano Centrale állomásnál tett le minket, ami szerencsére a szállásunktól kb. egy 20 perces sétára volt csak.

Mivel a gépünk iszonyat korán, már 7:20-kor leszállt, és nem foglalhattuk el a szállást délután kettőig, ezért sétáltunk egy hatalmasat Milánóban. Igazából annyira hatalmas nem volt, mert a belváros tulajdonképpen könnyen bejárható gyalog. A Centralétól, ahol letett minket a transzferbusz, elmászkáltunk a Parco Sempionéig, vettünk két hideg üdítőt és megpihentünk kicsit. Vittünk magunkkal egy kendőt, arra telepedtünk le, és a szintén otthonról hozott TUC kekszet majszoltuk. Elképesztően gyönyörű, napsütéses, késő nyári időnk volt, majd' megsültünk a hosszú nadrágjainkban és a pólóban. Még most is, ahogy ezt írom, és friss az élmény, szinte érzem a nap melegét a bőrömön. Nagyon furcsa volt a borongós őszből szűk másfél óra alatt a nyárba visszaugrani.

Egyébként Milánóban csak bóklásztunk, nézelődtünk, sokat üldögéltünk és sétáltunk a parkban. Természetesen voltunk a Dómnál is, és szétnéztünk a Galleria Vittorio Emanuele csarnokban is, de ezen kívül semmilyen "kötelező" nevezetességet nem pipáltunk ki, csak andalogtunk, és élveztük a meghosszabbított nyarunkat. Ettünk pizzát, fagyiztunk, kávéztunk, késő délután pedig mindig kiültünk a szálláson a szobánkhoz tartozó teraszra, amit úgy felmelegített a nap, hogy azt kívántam, bár hoztunk volna magunkkal fürdőruhát.

A szállásunk a Hotel Gallában volt, ami Milánó egyik külső negyedében van, de 50 perc alatt gyalog is el lehet sétálni a Dómig (mi megtettük), vagy a Loreto megállótól metróval kb. 6 perc alatt is meg lehet tenni a távot. A metrójegy egyébként 1.50 €-be kerül, de mi csak kétszer metróztunk, többnyire inkább sétáltunk.

3 éjszaka idegenforgalmi adóval kb. 21.500 Ft-ba került személyenként (éjszakánként kb. 7000 Ft). Igazából ez annyira nem vészes, Pesten sem szállok meg ennél sokkal kevesebből, amikor fotós tanfolyamon vagyok, és éppen nem tudok ismerősnél aludni. Ilyen áron természetesen nem számítottunk fullossshh szállodára, de nekem tökéletesen megfelelt, aludtam ezerszer szarabb helyeken is, ennél magasabb áron is :D A szoba nagyon szép volt, az ágy kényelmes, és bár három konnektor nem működött, még így is volt 4 másik, amit tudtunk használni.

Különösen tetszett a pici közös konyha, mert így tudtunk venni például sajtkrémet, paradicsomot, sonkát szendvicsbe (na meg be tudtam hűteni a sörikémet). Mázlink volt, mert a szobánk mellé hatalmas erkély is járt, amit délután mindig beragyogott a nap. Kicsit lepukkant volt ez is, ide pakolászták ki a törött széklábakat, de én imádtam. Elüldögéltem volna még pár napig ott a napon, kezemben egy hideg sörrel. Ami picit kényelmetlen volt, az a közös fürdőszoba, de nem nagyon volt tele a hotel, azt hiszem rajtunk kívül csak 2 szobában laktak, így nem volt gond az osztozkodásból. Igaz, hogy péntek reggel az egyik srác ivászat utáni "zenés ébresztővel" keltett minket, amit a vékony falak és a fürdőszobai visszhang tett igazán feledhetetlenné. Persze sajnáltam szegényt, de hú... :DD

Mivel Milánót fel lehet fedezni két teljes nap alatt (főleg, ha kevés pénzből gazdálkodsz), a harmadikat arra szántuk, hogy elvonatoztunk a Comói-tóig, amit mindenképpen ajánlok nektek is, ha erre jártok. Bő fél óra alatt el lehet jutni ide vonattal a Centrale és a Garibaldi állomásokról is. A költségekről a következő bejegyzésben írok, és képeket is mutatok majd, de annyit elöljáróban elmondok, hogy számomra a Comói-tó volt az utunk fénypontja.

És mennyibe kerül egy ilyen milánói hosszú hétvége, egy napos kirándulással a tóhoz? Repjegyre és poggyászra összesen 12.000 Ft-ot költöttünk, a szállást olcsóbb helyeken 20-21 ezer forintból megússzátok fejenként 3 éjszakára, és ha nem akartok nagyon dőzsölni, költőpénznek is elég 15-20 ezer forint (ami nem sok, de nekünk még így is belefért két olcsóbb éttermi ebéd, egy vonatút Comóba, és a reptéri transzfer). Ez így összesen kb. 51.000 Ft-ba került. További összegeket takaríthattok meg, ha belefértek az ingyenes kézipoggyászba (vagy ha október 29 után utaztok, amikor már a nagy poggyász is ingyenes lesz), és ha szívesen alszotok 6-8 fős hálótermekben.

Picit megdobta sajnos a költségeinket, hogy a gép Pestről indult, és el kellett vonatoznunk Ferihegyig. Igen, néztem debreceni indulással is gépet, de sajnos nem voltak jók a napok, és még drágábban jöttünk volna ki, mint pesti indulással. Viszont ha Pest környékén élsz, ne habozz, mert egy olasz hosszú hétvége repülővel, szállással, költőpénzzel együtt simán kijön 50 ezer forintból.