Lake Bohinj - instead of Lago di Braies

I should learn that plans won’t always work. My biggest mistake is that I want to see everything.

We only have a few free days in a year and I would like to use them well. Everytime when I visit a new place, a thought come across my mind: what’s near? On the way home from Prague I wanted to visit the small town Český Krumlov, but sadly life had other plans. In Slovenia, I wanted to check Lago di Braies off of my bucketlist. This picturesque alpine lake is in Italy, but it’s just about 3 hours from Bled by car.

At least I changed my mind of course because driving would have stolen the whole day and these 4 short days weren’t enough to discover Slovenia. I had to accept that I won’t float in a boat on Braies lake this year. Maybe next year, or the year after that. These moments are so sad, you know? When you are so close to something you want, and realize that maybe you’ll never be this close again. And you have to come home without feeling or experiencing something. Typical… The more places I go the more I realize how many places I won’t see before I finish my life. Somehow a strange feeling formed inside me: the feeling that I miss something. That life goes by and the only thing I can do is to watch. That I run out of time. 

This sounds stupid and I should be happy. It feels great when there are places you want to see. The sad thing is when someone doesn’t have dreams and desires anymore. 

I know that some day I will see this beautiful lake. I don’t know when or how, but I will. Until then let me show you another beautiful lake: Lake Bohinj, which we visited on our last day in Slovenia. It was a gloomy and cloudy day. The clouds even touched the mountains surrounding the lake. I always imagined the Norwegian fjords like this. Unfortunately we spend so little time here, just a few hours but I liked this lake more than Lake Bled. For me, Lake Bohinj is much closer to that Slovenia I loved the most: pristine, untouched and fresh. If you want to be closer to nature, choose this lake – Bled is full of tourists, especially in the summer months. It’s near though: you can reach Bled by car in 30-40 minutes. 

Meg kellene már tanulnom, hogy nem szabad túl sok mindent betervezni egy útra. Az a baj velem, hogy mindent látni akarok. 

Kevés a szabadnap egy naptári évben, és próbálom azokat minél jobban kihasználni. Ha elutazom valahová, egyből arra gondolok: mi az, ami még közel van? Ami még éppen beleférne? Prágából hazafelé jövet Český Krumlov városkáját szerettem volna megnézni, de végül nem úgy alakult. Szlovéniában pedig szerettem volna átmenni egy napra Olaszországba, hogy kipipálhassak egy (számomra) nagyon fontos tételt a bakancslistámról: csónakázni szerettem volna Európa egyik legszebb kis alpesi taván, a Braies-tavon (vagy Pragsi-tó, ki hogyan ismeri). 

Végül persze lebeszéltem róla magam, hiszen egy teljes napunk ráment volna, és Szlovéniához amúgy is kevés volt ez a szűk négy nap, amit ott töltöttünk. Bele kell törődnöm, hogy ezt idén egyszerűen nem tudom már kipróbálni. Talán jövőre, vagy azután. Ilyenkor olyan szomorú tudok lenni, amikor annyira közel vagyok valamihez, amit látni szeretnék, és úgy kell hazajönnöm, hogy nem tudtam megnézni, átélni. Tipikusan a "minél több helyen járok, annál inkább rájövök, mennyi mindent nem láttam még" esete. Valahogy egyre nő bennem ez a hiányérzet, és tudom, butaság, mert még fiatal vagyok, mégis úgy érzem, kifutok az időből. De persze addig jó, amíg vannak új helyek, amit az ember fel akar fedezni. Az már komoly baj, amikor megszűnünk vágyni dolgokra. 

Tudom, egyszer még ott fogok lebegni egy kicsi csónakban a Braies-tó közepén. Nem tudom, mikor, de ott leszek. Addig is viszont maradt a hasonlóan szép Bohinji-tó, amit hazafelé néztünk meg. Borult, felhős nap volt, a felhők teljesen a tó fölé, a hegyek közé kúsztak. Bár egyelőre ott sem jártam sajnos, de a norvég fjordokat képzelem még ilyennek. Kevés időt töltöttünk itt, alig két órát, de nekem így is jobban tetszett, mint a Bledi-tó. A Bohinji-tó sokkal közelebb van ahhoz az érintetlen (vagy legalábbis annak tűnő) Szlovéniához, amit annyira megszerettem. Ha a természet közelségére vágytok, inkább ide utazzatok, Bled úgyis olyan közel van, hogy akármelyik nap el lehet menni oda is kirándulni. 

Melyik volt a legszebb tó, amit valaha láttatok?