The most magical place I've ever been to: Tintagel

I always imagined the British countryside as a magical, mysterious place (maybe because I was growing up reading Harry Potter books, I don't know). I wouldn't have thought that there would be a place where I could be a child again - but Tintagel is simply out of a fairytale.

First we headed to St Nectan's Glen which is a small gorge not so far from the main road (there is a parking lot there). When we parked the car, it almost seemed impossible that there is a beautiful stream in the woods and even a waterfall at the end, surrounded with ferns and flowers... Everything was so 'flat' that I was afraid that we had to hike for hours until we reach the waterfall. 

But it took only about 20 minutes walk from the parking lot to the waterfall. Actually it was more than 20 minutes for us because we stopped every now and then to take in the view. Seriously it was one of the most beautiful places I have ever been to: little stone houses, all of which has names (for example Pinetree Cottage or Elf Cottage...), giant hydrangeas next to the path, in vibrant blue, pink and violet colors. I've never seen hydrangeas like this before: one flower was almost as large as my head, and the bushes were literally full of them! :D Cows were grazing calmly on the fields and we could even spot the sea in the distance.

The 'magic' was getting stonger and stronger as the trees began to surround us. Ferns and wildflowers grew everywhere, everything were covered in moss, and all we could hear was the relaxing sound of the stream mixed with the song of the birds. As we approached the waterfall, we spot the first 'fairy marks': colorful ribbons tied to the trees, little elf statues between the flowers, small stone towers by the banks of the stream.

At the end of the trail there is a tiny, cozy café where you can buy tickets to the waterfall. There are 2 routes: you can approach the waterfall from above for 5.50 (so you can see it from the top) or you can choose the original path for 4.50. Although this seems rather expensive just to see a waterfall (it is), I still say it was totally worth it. We had to stand barefeet in the ice cold water to see this beautiful waterfall named Merlin's Well. In the café you can ask for rubber boots for free (I was so stupid that I didn't ask for boots so my feet almost froze). It's so strange and I don't know how to put into words but those few minutes when I was balancing on a wet rock staring at the waterfall was one of the most amazing experiences of my life. 

Biztosan az is közrejátszott ebben, hogy a Harry Potter könyveken nőttem fel, de az angol vidéket valahogy én mindig mesebeli tulajdonságokkal ruháztam fel a képzeletemben. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan hely, ami megfelel ezeknek a gyermeki álmoknak, pedig van - Tintagel környéke például ilyen. Először a St Nectan's Glenhez indultunk, ami egy kisebb szurdok, nem messze a főúttól. Először nem is nagyon tudtam elképzelni, hogy lehet a közelben egy ilyen szép patakpart, erdővel, páfrányokkal, a végében pedig egy csodás vízeséssel, mert amikor kiszálltunk az autóból minden annyira "sík" volt.

Körülbelül 20 perces sétával lehet elérni magát a vízesést, de inkább hosszabb ez az út, ugyanis rengetegszer meg kell állni gyönyörködni. Vagy a picike kőházakban, melyek közül mindnek neve is van. Pinetree cottage, Elf cottage és hasonlók. Gyönyörű, dús hortenziák mindenfelé, nem olyanok mint amiket itthon lehet látni... itt akkora egy virág, mint a fejed, és tele van vele az óriási bokor, szinte roskadozik tőlük. Halványlila, pink, fehér, és élénk kék, amilyeneket még soha nem láttam azelőtt. Bocik legelnek, a távolban a tenger hullámzik.

A "varázslat" pedig egyre erősödik, ahogyan a fák sűrűsödni kezdenek körülötted. Mindenfelé páfrányok és vadvirágok nőnek, mindent moha borít, és csak a patak hangját hallod. Ahogy közeledtünk a vízeséshez, felbukkantak az első manónyomok: fákra kötözött színes szalagok, picike tündérek szobrai, a patak partján épített ingatag kőtornyok, kidőlt fák mohalepte törzsébe rejtett pennyk.

Az ösvény végén van egy pici, hangulatos kávézó: itt lehet belépőjegyet váltani a vízeséshez. Két útvonal van: vagy fentről közelíted meg 5.50-ért, és így a tetejét is láthatod, vagy az eredeti útvonalon, ott 4.50-et kell fizetni (mi ezt választottuk). Bár soknak tűnik ez az összeg egy vízesésért (az is), én mégis azt mondom, hogy megérte. Bokáig kellett gázolni a jéghideg patak vizében ahhoz, hogy egyáltalán megláthassuk ezt a csodaszép vízesést, ami a Merlin forrása névre hallgat. A kávézóban egyébként ingyen tudnak adni gumicsizmát is, de persze én hülye, nem kértem, így majdnem lefagyott a lábam. Fura, de az a néhány perc, amíg ott egyensúlyoztam egy nagyobb sziklán a zuhatagot bámulva, életem egyik legmaradandóbb élménye volt. 

After St Nectan's Glen we headed to Tintagel Castle. In the Middle Ages a Celtic fortress stood here, and later the earl of Cornwall built a castle for himself - and still, everybody associates these castle ruins with King Arthur. According to a legend, Arthur was born in Tintagel. It is true? Or did King Arthur even exist? Maybe we'll never know. However, everything in Tintagel is permeated by magic. Next to the ruins, a waterfall falls into the sea from a cliff, seagulls are crying and there is a small hidden cave on the beach: Merlin's cave.

Even the tiny, almost wobbly post office of the town is out of a fairytale. Every tiny corner gave us the impression that people here tried really hard to bring magic to life.


Ezután a Tintagel kastélyhoz indultunk. A középkorban kelta erőd állt itt, később pedig Cornwall grófja építtetett itt várat magának, mégis valamiért Artúr királlyal fonódik össze itt minden. A legenda szerint ugyanis Artúr itt született, Tintagelben. Hogy mi igaz belőle, és hogy egyáltalán létezett-e az az Artúr, akiről a legenda szól, persze sosem tudjuk meg. Ennek ellenére, vagy épp ezért mégis mindent átjár itt is valami varázslat. A kastély romjai alatt vízesés zuhan a tengerbe, sirályok köröznek az égen, és a szikla oldalában barlang bújik meg: Merlin barlangja. 

Egyszerűen nem fogsz itt olyat találni, ami valamilyen módon ne lenne mesébe illő. Még a település apró házai, régi, már szinte omladozó postájának az épülete, és minden apró szeglete olyan benyomást kelt, mintha az angol vidék lakói összebeszéltek volna, és egy mesét próbálnának életre kelteni. Sikerült nekik. Engem legalábbis teljesen magával ragadott a történet.