I tried surfing for the first time
I'm awkwardly terrible at every sport, yet I really wanted to learn (or at least try) to surf. Of course I didn't expect surfing to be as simple and easy as it seems in videos - but little did I know that it's way more difficult than I imagined! :D There are three simple steps you have to learn to be able to stand on your surfboards but by the end of the day I was still struggling with step 2. Maybe because I didn't have the skills, but it's more likely that I wasn't brave enough. Viktor, on the other hand was a quick learner (he is good at every sport, really, I don't know what's his trick).
I still have to practice a lot to be able to stand on a surfboard, but it was a great experience anyway. I hope that I'll have the chance to surf somewhere in this year again!
We were picked up at 9:30 at the office of Lagos Surf Center, with another couple (they were also beginners). The surfing lesson itself took place on a beach named Praia da Cordoama which reminded me of Bedruthan Steps, a dramatic cornish beach we visited last year. Beautiful! The waves were amazing - and for me, terrifying. One of the instructors told us that the highest waves that day were about 1-1,25 meters. Of course we didn't learn to surf in those waves but in the smaller, white ones in the shallow water where the water level only reached our waist and chest. But I was still panicking! :D
Firstly, we all got a wetsuit and a soft surf board for beginners (the professional surfers are using smaller boards). After a brief warm-up on the beach we had to run straight into the water and do 'body surfing'. I was totally freaked out. We were supposed to learn how to catch a wave with our body, the perfect timing, without a board. It means you have to wait for the wave, jump straight into it and swim/glide to the shore. I learned to swim when I was 8 years old but I could never learn the proper breathing technics and hate to put my head under the water. For some reason I begin to panic everytime I'm completely underwater and instead of holding back my breath, I always breathe somehow from the shock and drink a liter of saltwater. That's what happened to me this time too. Our instructor just looked at me smiling and asked what are you doing? :D I just kept repeating that I don't know, I don't know... And really, I had no idea how to swim under the water without drinking a mouthful of it.
Finally we went out to the beach and began to learn the first step of surfing: you have to grab your board around its two-thirds, wait for the perfect wave, jump onto it and push yourself up with your arms (much like a seal, or a yoga asana). Everything went great on the shore but when I was standing in the water with my board and the waves were roaring behind me I was scared again and hardly managed to even get on my board... I was able to drift to the shore a couple of times but mostly I ended up in (or under) the water. During lunch break I was convinced that I would not go back into the water, I don't care how much did I pay for the lesson, I WOULD DIE IN THERE! :D
After lunch we learned the second and third steps (putting our back foot on the board, then the front foot, and standing up on the board). Of course I could do that on the shore (who wouldn't?) but I was like a drowning potato in the water again. But this time I didn't give up (I even surprised myself with this determination), I went back several times. I think that fear was my biggest problem. I don't know what I was afraid of, I knew that I am not going to drown in a 80 cm deep water, I know how to swim, so clearly there was nothing to be afraid of. Well the board still could hit me in the face... Our instructor was very nice and he wanted to help me and teach me the 3 steps even though he probably noticed that I am a completely hopeless case :D Finally, at the end of the lesson I could put my back foot to the board, and my front (not foot...) KNEE too, so I ended up bending the knee on my board like a miserable little knight. I know it's funny but I did all the steps on the shore - but in the water? Oh lord. The waves were so rough that sometimes even standing in the water with my board was difficult. Anyway, I'm sure about that I'd like to surf again one time and practice a lot until I will be able to stand up on the board safely - and not kneeling on it like a hopeless potato. We'll travel to Tel Aviv in October and as far as I know it's a good place to surf too so maybe I'll try it again. Perhaps the waves won't be as scary as the ones in the Atlantic Ocean.
Minden sportágban rettenetesen béna vagyok, ennek ellenére nagyon szerettem volna megtanulni, vagy legalábbis kipróbálni a szörfözést. Sejtettem persze, hogy nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt videókon láttam, viszont azt sem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz! Három lépés kell ahhoz, hogy fel tudj állni a szörfdeszkán, én viszont (részben ügyetlenség, részben a bátorság hiánya miatt) még nap végén is maximum a 2. lépés elejéig jutottam el. Viktor viszont nagyon hamar beletanult! Nekem még rengeteget kell gyakorolnom ahhoz, hogy biztosan fel tudjak állni a szörfdeszkán, de így is hatalmas élmény volt. Remélem, idén lesz még lehetőségem szörfözni valahol!
Ha ti is Lagosba utaztok, és szívesen vennétek szörfleckéket, akkor ajánlom, hogy menjetek el a Lagos Surf Centerbe. Mi egynapos szörf szafarit választottunk, ami előszezonban 55€-ba kerül fejenként. Ez elég borsos árnak tűnik, viszont tényleg egész napos program, és az árban minden benne van: transzfer az álomszép nyugati partra, Aljezur környékére; a wetsuit és a szörfdeszka bérlése, kétszer egy órás szörflecke plusz felügyelet mellett végzett gyakorlás, és egy könnyű ebéd is (szendvics, gyümi, müzliszelet).
Indulás napján 9:30-ra kellett a Lagos Surf Center irodájához érni, itt vettek fel minket. Egy szintén kezdő szörfös, holland párral utaztunk együtt. Maga a szörflecke a Praia da Cordoama nevű parton volt, Aljezurtól nem messze. Gyönyörű partszakasz, kicsit a cornwalli Bedruthan Stepsre emlékeztetett, ahol tavaly jártunk. Csodaszép. A hullámok pedig elképesztőek, kicsit be is tojtam, amikor megpillantottam őket. Az oktató szerint a legmagasabbak 1-1,25 méteresek voltak. Természetesen mi nem a mély vízben, a legnagyobb hullámokon tanultunk szörfözni, hanem a 'fehér vízben', azaz azokon a hullámokon, ahol a víz maximum derékig, mellkasig ért. De én még így is be voltam rezelve :D
Először mindannyian kaptunk egy wetsuitot, majd egy kezdőknek való szörfdeszkát (a profik ennél kisebb deszkákkal szörföznek). Egy rövid bemelegítés után be kellett rohanni a vízbe, ahol 'body surfing' következett. Na ettől hülyét kaptam. Deszka nélkül kellett megtanulni jókor elkapni a hullámot, a testeddel: azaz elrugaszkodni és fejjel belevetni magad a vízbe, majd kisiklani a partra. Gyerekkorom óta tudok úszni, de a víz alatt úszást és a profi levegővételt soha nem bírtam rendesen megtanulni. Valamiért bepánikolok, ha a fejem a víz alá kerül, és ahelyett, hogy visszatartanám a levegőt, ijedtemben mindig jól beszívom, és nyelek egy liter vizet. Most is ez történt, az oktató meg csak nézett rám, hogy what are you doing? :D Én meg csak mondogattam, hogy I don't know, I don't know... És tényleg, fingom nem volt róla, hogy kellene úgy a víz alá mennem, hogy ne nyeljek egy jó adagot belőle.
Végül kimentünk a partra, és megtanultuk a szörfözés első lépését: nagyjából a kétharmadánál meg kell ragadni a deszkát, amikor jön a hullám, ráfeküdni, és a két karoddal kinyomni magad (nagyjából úgy, mint egy fóka, hasonlóan egy jógapózhoz). Szárazon még ment is, de amikor bent álltam a deszkával a vízben és zúgtak felém a hullámok, megint nagyon megijedtem és rohadt nehezen szántam rá magam arra, hogy egyáltalán rá merjek feküdni a deszkára. Néhányszor viszonylag épen ki tudtam sodródni a partra, de egyébként többször végeztem a vízben/víz alatt, mint ahányszor normálisan partrasiklottam. Ebédszünet alatt meg voltam róla győződve, hogy márpedig én aztán nem megyek vissza a vízbe, nem érdekel, mennyit fizettem érte, hát meghalok ha visszamegyek :D
Aztán elkezdtük tanulni a második és harmadik lépést (előre tenni a hátsó lábat, majd az elsőt, és felállni a deszkán). Természetesen a parton ez is ment, hát jól is néztem volna ki, ha nem tudok két lábat előrerakni magam alatt. De a vízben megint összevissza szartam magam. Most viszont nem adtam fel, többször is visszamentem, bár hihetetlenül tehetségtelen vagyok, azt el kell ismernem :D De nem is ez a legnagyobb baj, hanem a félelem, amit egyszerűen nehezemre esik legyőzni, pedig tudom, hogy nem fogok megfulladni a 80 centis vízben, és hát úszni is jól tudok, szóval gőzöm nincs mitől féltem ennyire. Talán attól, hogy jól fejbe vág a deszka, mikor leesek róla. Az oktató szuper kedves volt, és próbált tanítani, még akkor is, ha látta hogy totál reménytelen eset vagyok :D Végül eljutottam odáig, hogy a hátsó lábam már előre tudtam tenni, és mint egy fogyatékos kis lovag térdeltem a deszkán. Tudom, gáz, de kint a parton tényleg tökéletesen ment minden lépés, bent a vízben meg mintha kitörölték volna az egészet az agyamból. Nagyon durva élmény bent a hullámok között, némelyiknek akkora ereje volt, hogy alig bírtam állva maradni a vízben a deszkával együtt. Na mindegy, az tuti, hogy szeretnék még szörfözni valamikor és legalább annyit gyakorolni, hogy a kisebb hullámokon, a sekélyebb vízben rá tudjak állni biztonságosan a szörfdeszkára, és ne csak egy vergődő kis krumpli legyek :D Októberben Tel Avivba utazunk, és tudtommal ott is lehet szörfözni, úgyhogy valószínű ott ismét megpróbálkozom majd vele. Talán ott nem is lesznek olyan félelmetesek a hullámok, mint az Atlanti-óceánban.
Have you ever tried surfing? Did you like it?
Comments
Post a Comment