How to explore Mostar in 2 days?

Mostar is a city you will immediately fall in love with. At least it was a love at first sight for me: small yet bustling city, charming evening lights, cozy pedestrian street and a really magical bazaar. Sometimes you can hear the muezzins singing or a huge splash after someone jumped into the Neretva river from the Stari Most. Cute kittens are roaming the streets looking for some bites of food, and I really understand them because I could eat these local dishes literally everyday for the rest of my life :D Probably the best thing in Mostar is that it's so small that you can explore it in just 2 days - but it's also so exciting that you wouldn't mind staying there for 2 weeks. Perfect!

The mementos of the war are still there not only in Mostar but also in the smaller villages we traveled through. It's so shocking for me when I think of that thousands and thousands of innocent people who were killed in the war. Last year when I was in the photo school we watched a documentary about Sebastião Salgado's life and work and I rewatched it with Viktor again (this movie is 'The Salt of the Earth', look it up it's really interesting and an eye-opener even for those who are not into photography). Salgado also photographed the civil war in Bosnia. I don't really know why but these photos were far more shocking to me than the ones he took in Africa for example. Perhaps because this war was so close to us not just in space but in time too... I mean 1995 still doesn't seem so far away. I was 2 years old and probably learning how to talk, Viktor was going to kindergarten and just a few hundreds kilometers away life was so different for a lot of little kids, who were just like us... As I saw the photos Salgado took during the war I just kept thinking that this terrified family in the white Lada could have been us. On almost every house in Mostar you'll find those holes made by guns and not just one or two but a dozens of them. On almost every building. The date '1981' is painted everywhere on the walls and I admit it that I had to do a small research because I had no idea what this date means since the war begun in the early '90s. As far as I know this date is linked to the foundation of the football support group named 'Red Army' - and not a big surpise, this is also connected to the ethnic conflict between Bosnians and Croats. The city is still divided into two large section, it's practically splitted by the Neretva river. Croats are living on the one side, and Bosnians on the other side of the river (apparently) peacefully. The conflicts are still there I suppose, deeply under the surface but we didn't noticed anything. Everyone is incredibly kind to travelers, smiling always.

How to get there?
We traveled to Mostar by car as a part of our one week Balkan roadtrip (read the first blogpost here) but you can fly to Sarajevo at very reasonable prices nowadays and then continue your journey by train to Mostar which you can reach in less than 2 hours from the capital city.

Where to stay?
I booked our accommodation on booking.com (as always) - I choosed Apartmani Mira, a quiet little guesthouse approx. 700 meters away from the old town of Mostar. We had a room with a balcony, air conditioning (which was really good since the heat was almost unbearable all day), a fridge and a shared bathroom. Our host was a very nice old lady who was waiting for us with a welcome coffee and some refreshments. We parked our car in a public parking lot not far from the apartment. The neighborhood wasn't the nicest but we never left any value in the car and luckily we didn't get into any trouble. We paid less than 8 euros per night per person - and everything was really comfortable for that price! I only missed the mosquito nets on the windows: by the end of our second day I had 12 mosquito bites on my legs.

What to see and do in Mostar?
Mostar is a small town so you can easily explore it on foot. You can alwys find something new on the bustling pedestrian street (for example another cute cat!) Mostar is full of cute furballs who are roaming around the streets and restaurants and they seem very well fed - travelers always give them some bites of their food. And the bazaar in Mostar is really a bazaar, with local handicrafts, Bosnian coffee sets, woven fabrics, lanterns and silks - and not that cheap Chinese stuffs from Aliexpress! Mostly I don't like those kind of 'bazaars' like the ones in the coastal towns of Croatia and Greece for example - but this one was different. It's a really magical experience, especially in the evenings when all of the small lanterns are light up!

The Old Bridge, also known as Stari Most (Mostar was named after it, did you know that?) was built during the Ottoman Empire but unfortunately it was completely destroyed in the Bosnian war. In the Museum of War and Genocide Victims you can see pictures of the bridge right after the bombing - it's quite shocking. Since then the bridge has been rebuilt with the help of other countries and is now part of the UNESCO World Heritage Site. The bridge could get very slippery so walk carefully on the stones. Mostar in general is rather difficult to walk to be honest, at least for first timers :D There are these round, slippery pebbles on the streets and not the ordinary cobblestones. The Crooked Bridge (Kriva Cuprija) is also worth a visit, it's such a quiet part of the city even in peak times. There are many restaurants and cozy bars along the Neretva river where you can spend some time in the evenings. Make sure to take a look at the bridge from below - it's beautiful in daylight and in evening lights too. Many people are still following the centuries-old tradition and are jumping off the bridge into the ice cold river - after collecting enough money from the tourists. If you are lucky enough you'll probably see the divers!

There are many mosques in Mostar but I think Koski Mehmet Pasha Mosque is one of the most interesting mosques to visit because you can climb up to the minaret (the entrance ticket costs 3 euros if you only want to visit the mosque and 6 euros if you want to go up to the minaret too). From the top you can have a wonderful view of the city but the spiral staircase is quite narrow so wear appropriate shoes. And clothes! Don't go there in your beach dress. And girls are advised to wear at least a thin scarf over their heads. Respect the traditions of other people.

I also wanted to see the Turkish house but unfortunately it's only open on weekdays and we spent a weekend in Mostar. The ticket is not expensive at all (2€) and you'll receive a cute postcard too for this price.

I highly recommend the restaurant called Šadrvan which you can find easily in the old town, on the right side of the river just after coming down from the Old Bridge. Huge portions, affordable prices, nice ambience - and divine food! On our first night we ordered a Šadrvan plate for two for 12 euros and we almost couldn't finish it because it was so filling! Grilled meats, sausages, cevapi, grilled zucchini, eggplant and mushrooms, fried potatoes, local flatbread (which reminded me of Greek pita but it was much softer and lighter), ajvar and cream cheese were on this plate. We tried some local beer and the Rakija which is a local spirit and it comes in a special small bottle. The point is to pour the drink right into your throat from it - to make an appetite before the dinner :D I also recommend the restaurant Divan, although we only had breakfast there. We ordered a cheese plate with local cheeses and some savoury local donuts which reminded me of our Hungarian lángos, but it was smaller and much fluffier. We tried there the famous Bosnian coffee that is made in a small metal pot and it's very similar to Turkish coffee. The coffee grounds are at the bottom of the drink so you have to wait a few minutes before pouring your coffee into the small cup. Since the grounds are in the coffee you can't put sugar in it. This is why you will get some sugar cubes or a jelly-like local candy. You hava to take a small bite of the sugar/candy and sip the coffee through it. I tried this and it's really nice - but I also like the natural flavour of Bosnian coffee and I drunk the rest without sugar.

When you are in Mostar it's also worth visiting Blagaj which is a small town not far from Mostar (approx. 15 kilometers away). It's famous from its centuries-old Dervish House built next to a tall cliff. We didn't go inside, only admired it from the outside. If you want to visit the Dervish House I suggest you to arrive early in the morning because it was a bit crowded in the afternoon.

The Kravica waterfall is a bit far away from Mostar (a 1 hour drive away) but it's worth to spend a day there. The water is really refreshing in the summer heat! The day we spent there became one of my favourite travel memories - it's simply magical to climb up to the waterfalls, swim right next to them and feel the cool mist on your body! I'll write a more detailed blogpost about this experience soon!

Mostar tipikusan az a város, aminek azonnal magával fog ragadni a hangulata. Már az első percben tudtam, hogy imádom: pici, mégis nyüzsgő, varázslatos esti fényekkel, hangulatos sétálóutcával és bazárral. Néha a füledbe cseng a müezzin éneke, vagy a hatalmas csobbanás, amikor valaki a hídról a Neretvába ugrik. Aranyos cicák sündörögnek a falak mentén, az éttermekben hangulatos zene szól, a helyi ételeket pedig kis túlzással életem végéig minden nap bírnám enni, annyira finomak. Az a jó Mostarban, hogy pont annyira pici, hogy fel tudod fedezni 2 nap alatt - de pont annyira izgalmas is, hogy simán el tudj tölteni itt akár 1-2 hetet is. Egyszerűen tökéletes!

A háború nyomai sok helyen sajnos még most is látszanak, nemcsak Mostarban, hanem a kisebb, alig néhány utcából álló falvakban is, amiken áthaladtunk útközben... szörnyű arra gondolni, hogy itt emberek tízezrei vesztették életüket, ráadásul nagyrészt teljesen ártatlan civilek. Még tavaly, amikor a fotós suliba jártam, megnéztük a Sebastião Salgado munkásságáról készült filmet, amit utána még egyszer megnéztem Viktorral is (A föld sója a címe, nézzétek meg, ha még nem láttátok! Annak is élvezetes és gondolatébresztő lehet, akit különösebben nem érdekel a fotózás). Salgado többek közt a délszláv háborúban is fotózott, és az akkori boszniai helyzetet is megörökítette. Nem tudom miért, számomra ezek még megrázóbbak voltak mint az afrikai fotói, talán azért, mert időben és térben olyan közel volt hozzánk ez a szörnyűség... 1995 azért nem tűnik olyan távolinak, én már éltem, éppen elkezdtem beszélni, Viktor már lassan óvodába járt, és mindeközben csupán pár száz kilométerrel odébb más pici gyerekeknek egészen más fordulatot vett az élete. Ahogy elnéztem Salgado képeit, arra gondoltam, hogy abban a fehér Ladában menekülő család akár mi is lehettünk volna, hisz mindez itt történt és nem is olyan régen. Mostarban szinte nincs olyan épület, ami ne lenne tele golyónyomokkal, és nem csak úgy egy-kettővel, hanem tucatnyival. Mindenfelé az 1981-es dátum van a falakra festve, amire bevallom, rá kellett keresnem, mert fogalmam sem volt, mire vonatkozik, elvégre a boszniai háború már a kilencvenes évek elején zajlott. Ha jól nyomoztam, akkor a dátum egy szurkolói csapat (Red Army) megalapításához kapcsolódik, ami - nem nagy meglepetés - ismét a nemzetiségi ellentétekhez köthető. Mostar még ma is ketté van osztva, gyakorlatilag a Neretva folyó által: az egyik partján élnek a horvátok, a másikon pedig a bosnyákok, (látszólag) békésen egymás mellett. Mélyen még biztosan ott vannak az ellentétek és sérelmek, de ebből utazóként semmit nem érzékeltünk: mindenki hihetetlenül kedves és mosolygós volt.

Hogyan utazz ide?

Mi egy nagyobb Balkán roadtrip első állomásaként érkeztünk ide (az első blogposztot ide kattintva olvashatod erről), de a fapados légitársaságoknak köszönhetően már nagyon kedvező áron repülhetsz Szarajevóba, ahonnan Mostar könnyen megközelíthető vonattal, kevesebb mint 2 óra alatt.

Hol szálltunk meg?

A szállást Bookingon foglaltam, mint mindig: az Apartmani Mirára esett a választásom. Semmi extra, cuki kis vendégház kb. 700 méterre Mostar óvárosától, erkéllyel, légkondival (ami nagyon jól jött, mert hihetetlen kánikulában utaztunk), hűtővel, erkéllyel, és közös fürdőszobával a folyosón. A házigazdánk egy nagyon aranyos néni volt, aki friss kávéval és üdítővel várt minket, amikor megérkeztünk. Parkolni pár tíz méterrel a szállás mellett tudtunk. Nem volt túl bizalomgerjesztő a környék, de soha nem hagytunk semmilyen értéket a kocsiban, és szerencsére nem is ért semmi baj minket. Éjszakánként kevesebb mint 2000 Ft-nak megfelelő összeget fizettünk a szállásért fejenként, szóval ezért az árért azt kell mondjam, nagyon jól jártunk. Egyedül a szúnyoghálót hiányoltam: a második nap végére már 12 csípést számoltam össze a két lábamon. 

Mit érdemes megnézni?

Mostar pici város, gyalog könnyen körbesétálható. A nyüzsgő sétálóutcán érdemes többször is végigmenni, mert mindig találsz valami újat (ha mást nem, akkor egy cuki cicát! Mostar tele van aranyos cicákkal, akik mindig az éttermek környékén sündörögnek, hátha akad pár finom falat. Elég jól tápláltnak tűnnek, szóval szerintem gyakran jut nekik az utazók ebédjéből, vacsorájából!) A sétálóutcát szegélyező bazár tényleg bazár, olyan igazi, hangulatos, kézműves holmikkal, bosnyák kávékészletekkel, szőttesekkel, lámpásokkal és finom kelmékkel van tele, nem pedig kínai bóvlival. Többnyire nem szeretem a tipikus bazársorokat, amiket pl. a tengerparti városokban látunk, de itt tényleg élmény végigsétálni - este különösen, amikor kigyulladnak a lámpások fényei!

Az óvárosi híd, vagy más néven Öreg híd (Stari Most), amiről a város a nevét kapta, az Oszmán Birodalom idején épült, de sajnos a háborúban ezt is lerombolták.  Az óvárosban található Háború múzeumában (Museum of War and Genocide Victims 1992-1995) láthatsz képeket a hídról közvetlenül a robbantás után - eléggé megrázó. Azóta a hidat újjáépítették és az UNESCO világörökség része. A híd kövezete eléggé csúszós, óvatosan sétálj! De egész Mostarban nagyon furák az utca alapját képező kövek: nem mondanám macskakőnek, mert ezen még nehezebb sétálni, mint a macskakövön. Gömbölyű, kerek, síkos kavicsokkal vannak kikövezve az utak, úgyhogy az első pár órában komolyan a lábad alá kell nézni, nehogy ess egy nagyot, de idővel megszokod. A Crooked bridge-hez (Kriva Cuprija) is érdemes elmenni, csendes kis része a városnak. A Neretva folyó partján számos étterem és hangulatos bár van, napközben vagy este is érdemes ide kiülni. A hidat mindenképp nézd meg lentről, a folyó partjáról nappal, és esti fényekben is. A mai napig sokan hódolnak az évszázados hagyománynak, és a jéghideg folyóba ugrálnak a híd tetejéről, szóval érdemes figyelni, mert tuti láthatsz egy-két ugrást ha türelmesen vársz (általában csak akkor ugranak le, ha már elég pénzt kéregettek a turistáktól).

Mostarban számtalan mecset van, de a Koski Mehmet pasa mecset a legérdekesebb lehet abból a szempontból hogy itt a minaretbe is fel lehet menni (3 eurót kell fizetned a belépőért ha csak a mecsetet szeretnéd megnézni, és 6 eurót, ha a minaretbe is felmásznál). Csodás kilátás nyílik innen a városról, de a csigalépcső meglehetősen szűk, érdemes megfelelő cipőben érkezni. Na meg persze illő ruházatban - lányoknak minimum egy vékony kis kendőt illik a fejükön viselni, és lehetőleg ne a strandrucidban toppanj be, tartsuk tiszteletben mások szokásait.

A török házba is nagyon szerettem volna elmenni, de sajnos pont hétvégén voltunk ott, és zárva volt. A belépőjegy egyébként nem drága, 2€ mindössze, és ezért kapsz egy aranyos képeslapot is. 

Ha Mostarban jársz, szívből ajánlom a Šadrvan nevű éttermet, amit hamar meg fogsz találni: a folyó jobb oldalán, az óvárosban, szine közvetlenül azután, hogy lejöttél a hídról. Óriási adagok, pénztárcabarát árak és nagyon jó hangulat várt itt minket mindig. Első este egy Šadrvan tálon osztoztunk ketten Viktorral - 12 euróba került, és alig bírtuk befejezni! Volt ezen minden: grillezett húsok, saslik, cevapi, kolbász, grillezett cukkini, padlizsán és gomba, sült krumpli, helyi lepénykenyér (ami leginkább a pitára emlékeztet, csak puhább), meg ajvár és krémsajt. Mellé helyi sört ittunk, és kezdetnek egy Rakiját, amit különleges kis pici üvegben hoznak, és az a lényege, hogy egyből a torkodba öntöd - hogy étvágyat csináljon :D A Divan éttermet is ajánlom, bár ide csak reggelizni ültünk be. Kértünk egy sajttálat, amin csupa helyi sajt volt, meg egy adag sós fánkot, ami leginkább a mi lángosunkra emlékeztet ízben és állagban, csak olyan tömzsi, mint az édes fánkok. Itt próbáltuk ki a híres bosnyák kávét is, amit a török kávéhoz hasonlóan egy kis fémedényben készítenek. A kávézacc az ital alján van, meg kell várni, míg leülepedik, és csak azután töltheted ki magadnak a forró italt. A bosnyák kávéba nem teszünk cukrot, mert az felzavarná az alján lévő zaccot is. Általában kapsz viszont mellé kockacukrot és/vagy kis helyi, zselés állagú édes cukorkát. Az a trükk, hogy ebből egy picit leharapsz, és a szádban tartod, miközben kortyolod rá a kávét. Én csak az elején csináltam ezt, hogy megkóstoljam, milyen. Kifejezetten szeretem a kávé ízét, így cukor nélkül is megittam.

Ha már itt vagy, érdemes átruccanni Blagajba, ami egy kisebb település kb. 15 kilométerre Mostartól, és a sziklafal tövébe épített több száz éves dervisházáról híres. Mi nem mentünk be, csak kívülről csodáltuk meg, de már egy sétára is megéri ide eljönni. Ha szeretnél bemenni a dervisházba, akkor azt javaslom, a kora reggeli órákra időzítsd a látogatást, amikor még nincsenek sokan, mert elég nagy volt a tömeg délután.

A Kravica vízesés kicsit messzebb van ugyan (nagyjából egy óra kocsival Mostartól), de megéri ott tölteni egy napot: a nyári forróságban igazán frissítő a vízesés vize. Életem egyik legmeghatározóbb utazós élménye lett az a nap, amit itt töltöttünk, egyszerűen varázslatos a vízesések mellett/alatt mászkálni, úszni és érezni az arcodba csapódó friss párát... egy teljes blogposztot is írok majd erről a napokban!

Have you ever been to Mostar?