Life lately

I almost didn't notice that spring slowly faded into summer in the last few weeks. One moment I was glad that my winter coat could finally be replaced with my spring jacket and in the next moment I realized that it's June.


Time flies by so fast perhaps because I always have things to do, but I still have a strange feeling in myself that time gets faster every year, months and seasons getting shorter and shorter. It's funny to say that just 2 months before my 23rd birthday but I begin to realize that I've become an adult. I think that under the age of 20 we didn't think of the meaning of life, and time... and we didn't appreciate the fleeting pleasures of summer like the smell of the linden tree. It's hard to put my thought into words but I finally realized that life isn't going to happen, but it's happening right now and I grow older with every day, I will see less and less lilacs blossoming with each year and it's not worth spending time on things that are frustrating me. I have only one life, this one and nobody will protect me from injustice or pull me out from a place or situation where I don't feel good or happy - I had to all of this things for myself. I know that I am still a child for some people, or simply immature but I can only sum up the passing of time like this. And just to keep the small but beautiful moments of summer in my mind, here are some photos from the last few months.




Szinte észrevétlenül nyúltak meg a nappalok és köszöntött be a nyár... Egyik pillanatban még annak örülök, hogy a vastag télikabátomat végre lecserélhetem a tavaszi kabátkámra, a következőben pedig már június van.

Talán csak azért telik ilyen gyorsan az idő, mert mindig van mivel elfoglalnom magam, de mégis van egy olyan érzésem, hogy évről évre egyre hamarabb múlnak el a hónapok, évszakok. Furcsa ezt így két hónappal a 23. születésnapom előtt kimondani, de most kezd bennem tudatosulni, hogy visszafordíthatatlanul felnőtté váltam. Valahogy 20 éves kora előtt az ember nem úgy érzékeli az idő múlását sem, és nem értékeli annyira az olyan mulandó örömöket, mint a nyár beköszönte, vagy a hársfa illata. Nehéz szavakba öntenem a mondanivalómat, de valami olyasmire akarok kilyukadni, hogy rájöttem: az élet bizony telik, egyszer én is meg fogok öregedni, az idei után már megint eggyel kevesebb orgonavirágzást fogok csak látni, és nem érdemes az időmet olyan dolgokra vesztegetnem, melyek nem tesznek boldoggá, vagy frusztrálnak. Ez az egy életem van, és senki nem fog kiállni értem, ha igazságtalanság ér, vagy kiemelni valahonnan, ahol nem érzem jól magam - nekem kell mindezeket megtennem. Tudom, tudom, éretlen vagyok, és nincs túl sok élettapasztalatom még, de most valahogy így tudnám összefoglalni az idő múlásának lényegét. És, hogy ne rohanjanak el nyom nélkül a szép pillanatok, íme néhány fotó az elmúlt másfél hónapról.