One day in Warsaw

5/11/2019

One day in Warsaw

Warsaw was the first stop of my Baltic trip. Why? I would have loved to visit this city anyway, but I chose Warsaw as a starting point because the plane ticket was so cheap from Budapest, and it has a great bus connection with Lithuania. So this was much cheaper than flying from Budapest to Vilnius right away not to mention that this way I could spend a whole day in the capital of Poland. I'm not saying that everything went as planned, but I had a really good day here.

Although I spent relatively little time here, I saw a lot from the city and I have to say that Warsaw made a good first imperssion :) I was really afraid because it was my first trip abroad alone, but I ended up feeling safer than in Budapest. For example if I compare the Central Station of Warsaw with the Nyugati Railway Station in Budapest... well, maybe I'm only saying that because I have kind of a love-hate relationship with Budapest but Warsaw seemed tidier, safer and prettier than our capital city.

So why did I write before that not everything went as planned? Actually there was nothing wrong with the city, the people or the public transport - it was me. I panicked a bit. Maybe because I couldn't sleep well the night before departure, or because I didn't have breakfast or enough water with me, or because it was almost 30 degrees and hot as summer... but I started to feeling a bit sick and dizzy. I sat down in a beautiful park to get my shit together. I saw on Google Maps that there is a McDonalds nearby and thought that I would feel better if I could eat something. But as I sat down with my food, I suddenly realized that I am alone, all alone, in a foreign country. What if I faint? Or something like that? Who will help me? There were no wi-fi connection, and I had nobody to call (everyone was at work) - so I ate two bites from my cheeseburger, cried a bit in the toilet and after I couldn't reach anyone, I said to myself to CALM THE FUCK DOWN (excuse my language) :D So that's why it is good to travel alone. Although it's not funny or pleasant at first, but you will learn to calm yourself down in any situation. You won't need anyone, trust me.

Slightly relaxed, I continued the sightseeing (on foot, with my suitcase of course) in the old town. This part of the city is incredibly cozy - just like a postcard. No wonder: after the city was almost completely destroyed during World War II, it was rebuilt based on postcards from the 18th century. Well done: the bustling old town with its pastel coloured buildings and churches is such a nice spot to spend a day.

In the afternoon I went to the beautiful Lazienki park - because for some reason I'm always looking for parks in every big city. I can't help it, I just feel better surrounded by nature than tall buildings. Actually this was the first place that day where I could finally calm down. I sat down on my suitcase by the lake, watched the sunbeams dancing between the branches of the willow tree, the ducks floating on the water... I was breathing in the fragrance of the blossoming trees deeply. This park is amazing, almost like a fairytale. Later I had a (really overpriced) coffee in the café nearby but I didn't mind because it felt so good to sit there and watch the world go by. You can have delicious waffles and ice cream here too.

I think that public transport in Warsaw is predictable and simple. Almost every bus has a free Wi-fi. I bought three, 75-minute bus tickets at the airport. One ticket costs 4.40 zloty but there is a cheaper, 20-minute ticket too (it would have been enough for me but the guy at the information desk didn't even understand what I want although he spoke English well. I showed him the information about the bus tickets on the airport's website but he said that every bus tickets has the same price. So I suppose that they only have 75-minute tickets at the airport - or he wanted me to buy the more expensive tickets. I still don't know but I didn't really care since it was about a 2-zloty difference, so...) From the airport you can easily reach the city center with bus line 175. You can't miss the bus stop, it's just behind the taxi station at the exit of the airport.

So despite the somewhat hectic day, I really liked Warsaw and I'd love to come back one day - maybe for a long weekend, but with my favourite travel buddy for sure! I left Warsaw in the evening hours, and continued my journey to Vilnius with a LuxExpress bus - I'll write more about this in the next blogpost!

Varsó volt a balti körutam legelső állomása. Hogy miért? Bár amúgy is szerettem volna valamikor meglátogatni ezt a várost, elsősorban azért esett rá a választásom, mert rém olcsó volt a repülőjegy. Így összességében sokkal jobban jöttem ki, mint ha Budapestről rögtön Vilniusba próbáltam volna repülni, arról nem is beszélve, hogy így legalább a lengyel fővárosban is eltölthettem egy napot. Nem mondom hogy zökkenőmentes volt, de örülök hogy nem hagytam ki!

Bár nem sokat láttam Varsóból, de azért tömegközlekedtem, voltam a központi pályaudvar környékén, parkokban, óvárosban... Szóval a viszonylag kevés idő ellenére, amit itt töltöttem, viszonylag sokat láttam a városból. Egész jó összbenyomás alakult ki bennem Varsóról - bár nagyon féltem, hiszen ez volt az első külföldi utam egyedül, mégis kicsit biztonságosabbnak éreztem még Budapestnél is. Elég ha a központi pályaudvart hasonlítom össze mondjuk a Nyugatival otthon... lehet, csak azért látom így, mert Budapest amúgy sem a szívem csücske, de Varsó szerintem tisztább és rendezettebb.

Akkor hát miért nem volt mégse zökkenőmentes az itt töltött egy napom? Igazából nem külső, hanem belső tényezők tehettek róla. Nem a város, vagy a közlekedés, vagy hasonlók miatt volt kicsit kettős a napom, hanem mert néha bizony leültem picit pánikolni. Már indulás előtti napokban sem aludtam túl jól, előző este pedig szinte semmit. Későn tudtam csak vizet venni, mert a reptéren nem jutott eszembe. Nagyon meleg volt, majdnem 30 fok, nálam pedig pici bőrönd, a vállamon a fotós táskám (ami kis mérete ellenére eléggé nehéz), plusz még egy szatyor a kezemben, amibe a pulcsimat és a dzsekimet gyömöszöltem bele. Enni se nagyon ettem az izgalom miatt, és szépen kezdtem elszédülni. Na, gyorsan leültem egy parkban összeszedni magam. Kiszúrtam, hogy nem messze van egy Meki, na mondom, odáig elvánszorgok és jobban leszek, amint ettem. De ahogy leültem a kajával, hirtelen tudatosult bennem hogy egyedül vagyok külföldön, és mi lesz ha elájulok, rosszul leszek, kinek szólok, ki segít rajtam? Pár pillanat alatt úgy felcukkoltam magam, ráadásul wifi sem volt, nem tudtam senkinek írni, vagy telefonálni sem, mert Viktor is és anyukám is dolgozott... Ettem két falatot a sajtburgeremből, a vécén kisírtam magam, aztán meg, miután senkit nem tudtam elérni, realizáltam, hogy meg kell nyugodjak, a kurva életbe is :D (Elnézést!) Szóval ezért is jó egyedül utazni. Bár nem kellemes de szép lassan megtanulom az önnyugtatást.

Kicsit megnyugodva, vagy inkább a helyzetbe beletörődve elindultam hát (továbbra is gyalog, bőrönddel) az óváros felé. Varsó óvárosa elképesztően hangulatos - meg sem mondanád róla, hogy valójában csak egy másolat! Bizony, a második világháborúban szinte teljesen elpusztult az egész város, az óvárossal egyetemben, és később régi, 18. századi képeslapok alapján építették újra. Elég jól sikerült: a csodaszép színes épületek, templomok övezte tereken főleg jó időben hamar felgyűlik a tömeg. Bicikliző gyerekek, turisták, utcazenészek, fagyiárusok... minden, ami egy nyüzsgő óvároshoz kell.

Ezután a Lazienki parkba mentem busszal, mert valamiért minden nagyvárosban a parkokat keresem. Nem tehetek róla, egyszerűen ott jobban érzem magam, mint épületekkel körülvéve. Igazából ez volt az a hely, ahol végre picit meg tudtam nyugodni. Leültem a bőröndömre a tóparton, néztem a fűzfa ágai között játszadozó napsugarakat, a vízen úszkáló kacsákat, és közben mélyeket lélegeztem a virágillatból. Ez a park elképesztően hangulatos, szinte mesebeli! Később ittam egy (szerintem eléggé túlárazott) kávét az itteni cukrászdában, de nem bántam, mert jó volt ott ücsörögni a fák alatt. Finom fagyit és gofrit is lehet itt enni, de nekem az izgalomtól és a fáradságtól akkorára szűkült a gyomrom, mint egy verébnek, szóval beértem a kávéval is :D

A tömegközlekedés Varsóban szerintem kiszámítható, és egyszerű. Google mapsen néztem mindig, hogy honnan melyik busszal jutok el a legkényelmesebben. Szinte minden buszon van wifi is. Én a reptéren vettem összesen 3 darab, 75 perces utazásra jogosító buszjegyet - ennek darabja 4.40 zloty volt, de elvileg van olcsóbb, 20 perces jegy is (nekem ez is elég lett volna, de a pasi az információs pultnál mintha nem is értette volna, miről beszélek, pedig jól tudott angolul. Még meg is mutattam neki a reptér honlapján szereplő információt, de azt mondta, hogy minden buszjegy ugyanazon az áron van. Szóval vagy csak ilyen jegyet árulnak a reptéren, vagy egyszerűen a drágábbat akarta rám sózni - jóhiszemű vagyok, így az elsőt feltételezem, de rá is hagytam, mert nem 2 zloty különbség miatt fogok elszegényedni.) A reptérről is busszal mentem a belvárosba, a 175-ös busz pont oda visz. Egyszerűen nem lehet eltéveszteni a buszmegállót, amint kijössz a repülőtérről, rögtön ott van, a taxik mögött.

Szóval a kissé pánikolós nap ellenére nekem nagyon tetszett Varsó, szívesen visszajönnék egyszer ide egy hétvégére, de akkor már Viktorral együtt! Varsóból este fél 9-kor indultam tovább Vilniusba LuxExpress busszal - erről bővebben írok majd a következő blogbejegyzésben!