The Baltics: a 10-day itinerary (+ thoughts about solo travel)

I remember that I was sitting in the office at my first job four years ago when I found an article about a Hungarian girl who got a backpack and went to travel the world alone. After that I began to find more and more young women who were traveling the world (or at least Europe) on their own. I was horrified and curious at the same time: this lifestyle was so tempting to me and I envied them for their courage, their adventures. I kept asking myself: what if I could do it too?

In the same year I started working, I met one of my distant cousins, Gabriella. She was travelling alone and she's been to many amazing places in the world for example Cuba, or Bali or Sri Lanka and suddenly I had the opportunity to talk to someone, to personally know someone who travels alone. And not just read an article about her. The day we met I got a good advice from her, I remember she was saying something like this: 'just book the trip and then you'll go anyway!' That night when I arrived home I booked two accommodations: one in Zakopane and other one in Amsterdam (although we couldn't be sure that time that we could find some travel buddies to go with us). I started to organize our trips in 2016 and since then we've been to more than 20 countries with Viktor. Although I love to travel with him I just can't get the thought of solo traveling out of my head. Am I brave enough? Can I do that? In 2016 we traveled to Krakow with LuxExpress and I realized that this bus line is a cheap and convenient way to explore all the Baltic countries. I imagined traveling to Warsaw, and to Vilnius, Riga and Tallinn... maybe catch a ferry to Helsinki... 5 countries in 10 days. But it was only a dream for 3 years because Viktor didn't really want to see these countries (too cold haha) and I tried to organize beach trips and shorter city breaks when we were traveling together. I didn't want to put pressure on him, to force him to travel to those places only I wanted to see.

So my Baltic trip has been put aside and we explored other places in and outside Europe - until now when I decided to travel alone for the first time after 3 years of dreaming about it. I didn't start this trip because I don't like to travel with Viktor. But because I was curious if I could do it? I wanted to prove that I could be a cool solo travel girl too.

But I'm not gonna lie: I was scared. Really scared. My plan was not to tell anyone about my solo adventure as long as possible. I organized the trip in February after talking about it with Viktor and he was the first and only person to know about it until April. I was scared that my friends and family won't understand me and I would panic because of their reaction. I told my parents, my friends and colleagues about the trip just a few weeks before departure, in early April. Deep down inside I wanted to leave without a word because their worries totally scared me. Disappearing without telling anyone would have been so liberating. I felt that I had to defend myself and my choice... I kept telling them that these cities are not more dangerous than Budapest (where I spent so many weekends alone), almost everybody can speak English, the hostels are good and reliable, I won't wander around the city in the dark etc. But everyone was sceptical and gazed at me like I was a naive little idiot. Maybe they just wanted to protect me but their reaction scared the shit out of me.

Right now, as I am writing this post, I'm sitting on the couch and in a few hours I'll leave and catch a train to Budapest and tomorrow morning I'll fly to Warsaw. I couldn't sleep or eat and I am not going to lie: I would rather stay at home right now. I am really scared, especially from the first few days. Sometimes I even cry. That's why I started to write these thoughts before the trip, so that you'll not only see the beautiful photos and cool stories but the struggles as well. I hope that I'll have a good time but I won't calm down until I check in to my first hostel in Vilnius. In the first 2 days I'll probably do sightseeing with my suitcase which also freaks me out a bit. After one day in Warsaw, I'll catch the night bus to Vilnius, spend 2 days in the Lithuanian capital, then continue my journey to Riga, Tallinn, and Helsinki - from where I'll fly home. If everything goes well. I have written some encouraging and comforting thoughts mainly for myself, and for those who are travelling alone for the first time just like I did.

• Vilnius, Riga, Tallinn and Helsinki are smaller cities than Budapest. They have third of their population. Tallinn is even smaller territorially than my hometown in Hungary. Getting lost is almost impossible (and I have Google Maps too to guide me, so...)
• I'll leave Warsaw early in the evening, it won't be dark and I'll arrive to Vilnius early in the morning, just before sunrise. I don't have to walk outside in the dark. All hostels are in a good neighbourhood, two of them in the old town, all of them clean, cute, and safe.
• I have an offline map downloaded for every city - and I often navigate when I travel with Viktor too. We never got lost, ever. I can read a map, yay! 
• I can speak English, and almost everyone in these cities (especially the younger generation) can speak English too. There can be no trouble or problem which I couldn't explain to someone. 
• I have two types of travel insurance: one which comes right with my debit card at my bank, and another one I made online. I have a lot of basic medications with myself (against headache, cold, etc) and I have enough emergency money to end the trip at any point and fly home.
• Life in these cities are just as calm as life in Debrecen. Or in Budapest. Or basically in any other European city. Teens and kids are walking on the streets alone, going to school, and going home. Young moms are walking in the parks with a baby stroller - alone. Thousands of young women like me are going to work or to shop every single day. There won't be a sticker attached to my forehead screaming 'YOUNG HUNGARIAN WOMAN ALONE WITH A CAMERA AND MONEY!'
• We are afraid of things we don't know. I was scared when I traveled to Budapest alone for the first time and spent there a weekend in a hostel room. The second time, I was less afraid. After the third time I wasn't afraid at all. A girl in Vilnius, Riga or Tallinn might be afraid of traveling to Hungary alone. She may be sitting on her couch too, right now, on the other side thinking about how dangerous is Budapest. 
• It is quite normal that I am afraid. That would be not normal, if I wouldn't be afraid at all. If I don't feel good, I don't have to go sightseeing. I can just relax in the hostel and read a book or watch a movie. 
• Nothing can happen to me that can't happen to me in my hometown as well. (Let's face it: maybe it's even more chance in Hungary for example that I get pickpocketed than in Estonia.)
• I'll always concentrate on the next step, and not the whole trip. Catch the train. Catch the bus. Get on the flight. Go to walk. Have a lunch. Find the LuxExpress bus stop. Get on the bus. Find the hostel. And so on, for a week. The next step itself never seems difficult even if the whole thing is frightening. 
• Traveling alone is on my bucketlist - if I'm not doing it now, maybe I never will. And I'll think about it for the rest of my life, with regrets. Okay, maybe I won't love it at all, but at least I'll know! And the most important thing is: I'll be very proud of myself after the trip. And I hope that my loved ones will be proud of me too. 

Emlékszem, hogy négy évvel ezelőtt, a legelső munkahelyemen ülve találtam egy cikket egy magyar lányról, aki világgá ment. Aztán egyre több olyan fiatal nőt találtam, akik keresztül kasul bejárták már a világot, de minimum Európát - ráadásul gyakran teljesen egyedül. Egyszerre borzasztott el és vonzott ez az élet: irigyeltem őket a bátorságukért, a kalandjaikért. És közben folyton azon gondolkodtam: vajon én meg tudnám-e csinálni?

Épp abban az évben, amikor dolgozni kezdtem, találkoztam az egyik másod-unokatestvéremmel (rengetegen vagyunk, sokakkal még nem is láttuk egymást, vagy csak felnőttként találkoztunk először). Na, hát ez a távoli unokatesóm, Gabriella is ilyen volt nekem, egészen véletlenül pont akkor mentünk látogatóba a szüleihez, amikor éppen ő is otthon volt. És milyen jó, hogy így alakult! Gabi egyedül utazott el már nagyon sok helyre, többek közt Kubába vagy Balira is, és hirtelen furcsa volt élőben beszélnem valakivel, akit személyesen ismerek, aki ráadásul a rokonom is, és aki ugyanazt csinálja mint a többi utazó blogger akiket követtem: fiatal nő létére egyedül vág neki a világnak. Aznap mikor találkoztunk, kaptam Gabitól egy jó tanácsot. Megmutatta nekem a bookingot, meg pár repjegyes oldalt és emlékszem, valami ilyesmit mondott: "csak foglald le, utána úgyis menni fogsz!" Aznap este hazaértem, és rögtön foglaltam szállást Zakopanéba, aztán pedig gyorsan Amszterdamba is, pedig akkor még nem is volt biztos, hogy lesznek útitársaink! Így lettem hát utazó. 2016-ban kezdtem el önállóan szervezni az utazásainkat Viktorral, és azóta több mint 20 országban jártunk együtt. Az egyedül utazást viszont azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Bár vele szeretek a legjobban utazni, mégis ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy jajj, egyedül is kéne. De vajon vagyok elég bátor? Vajon meg tudom csinálni? 2016-ban Krakkóba utaztunk LuxExpress busszal, és már akkoriban kinéztem magamnak, hogy ezekkel a kényelmes és olcsó buszjáratokkal be lehet járni az egész Baltikumot! El is játszottam a gondolattal, hogy ide akár egyedül is elindulhatnék... Varsóból mennék Vilniusba, aztán Rigába, Tallinnba, onnan pedig komppal tovább Helsinkibe... 5 ország 10 nap alatt, minden városra jut két nap kényelmesen. De el is hessegettem a gondolatot többnyire, mert Viktor nem vágyott hideg helyekre, inkább tengerparti, vízparti utakat szerveztem. Nem akartam a szabadságából ilyen sok napot elvesztegetni arra, amit csak én akarok igazán.

Így a balti körutamat félretettem és más irányba kalandoztunk - egészen mostanáig, amikor is 3 év álmodozás után úgy döntöttem, elindulok egyedül. Nem azért mert nem szeretek Viktorral utazni. Jóval inkább azért, mert kíváncsi voltam, képes vagyok-e rá? Be akartam bizonyítani elsősorban saját magamnak, de nem fogok hazudni, a közvetlen környezetemnek is, hogy bizony én is olyan lány vagyok. Miért ne lehetnék én is inspiráló példa valakinek? Mint Backpacker Bori (akinek a könyvét minden repülőutamon szorongatom, és még egy pulcsimat is kivettem inkább a poggyászból, csak hogy a könyv elférjen, mert nélküle tuti nem indultam volna el az első önálló utamra). Ez a könyv erőt ad, amikor félni kezdek. Mert bizony félek.

Az volt a tervem, hogy amíg lehet, nem szólok senkinek az egyedül utazásról. Februárban szerveztem meg, és Viktorral természetesen azonnal megbeszéltem, de másokkal nem mertem, mert féltem, hogy nem értenék meg, és a túlféltésüktől csak pánikba esnék. A barátnőknek, kollégáknak sőt még anyukámnak is csak néhány héttel az indulás előtt, április elején szóltam. Igazából így egy nappal indulás előtt kicsit mélyen azt kívánom, bár szó nélkül leléphettem volna, mert az aggodalmuk megijeszt. Nyilván nem tettem volna meg azt, hogy csak úgy eltűnök, de azért felszabadító lett volna. Így meg úgy éreztem, magyarázkodom, hogy "hát de ezek a városok nem veszélyesebbek, mint Budapest", ahol egyébként rengeteget voltam egyedül, mikor fotós tanfolyamra jártam. Az is előfordult, hogy féltem, de mégsem lett semmi bajom. Erre általában szkeptikus fejcsóválást és "hátnemistudom" tekintetet kapok az ismerőseimtől. Tudom, hogy szeretetből, tudom, hogy féltenek, de ezzel csak elérték azt, hogy én is félni kezdtem. És csak magyarázkodtam, hogy hát de ez nem ijesztő, ezek pici városok, mindenki tud angolul, nem fogok sötétedés után mászkálni, a szálláshelyek megbízhatóak, jó helyen vannak...

Addig magyarázkodtam, hogy most itt ülök a kanapén, hamarosan indulok Pestre, holnap pedig Varsóba, és nem bírok enni, alig tudtam aludni, gombóc van a torkomban, de akkora, hogy fáj. Nem fogok hazudni: legszívesebben itthon maradnék, és nagyon félek, főleg az első pár naptól, amíg Vilniusig el nem jutok. Rettenetesen félek, néha el is sírom magam. Épp ezért kezdtem el ezt a blogosztot most, utazás előtt írni, ilyen lelkiállapotban, hogy ne higgyétek azt, hogy csak a szép fotókkal akarok majd dicsekedni. Remélem, hogy iszonyatosan jól fogom magam érezni (mert egyébként szeretek egyedül jönni menni és időt tölteni, Pesten sokszor 3-4 napot is elbolyongtam úgy, hogy senkihez nem szóltam, csak sétáltam, libegőztem, fotóztam). De addig nem fogok megnyugodni, amíg el nem foglalom az első szállásomat Vilniusban - addig pedig még két nap van. Első nap ugyanis előbb Budapestről Varsóba repülök reggel, ott töltöm a napot, majd este 8 körül indulok LuxExpress busszal tovább Vilniusba. A buszon éjszakázom, és nagyon korán reggel fogok megérkezni. Mivel a szállást csak 14:00 után tudom majd elfoglalni, valószínűleg bőrönddel együtt bóklászom majd addig. Ez az első 2 nap kemény lesz, az biztos, utána viszont már kényelmes lesz a városok közti utazás: két nap után tovább buszozom Rigába, onnan két nap után Tallinnba, onnan komppal Helsinkibe, és Helsinkiből repülök haza. Ha minden jól megy. De miért ne menne minden jól? Írtam azért pár megnyugtató gondolatot a magam számára, hogy olvasgassam ha félek, vagy szomorú vagyok:

• Vilnius, Riga, Tallinn és Helsinki is kisebb városok, mint Budapest. Harmadannyi lakosuk van. Területileg kisebbek Debrecennél is, sőt Tallinn még a picike szülővárosomnál, Berettyóújfalunál is kisebb (jó, igaz, hogy rengetegen lakják, de eltévedni szinte lehetetlen)
• Varsóból kora este távozom, amikor még viszonylag világos lesz, Vilniusba kora reggel érkezem, amikor már világosodik kifelé... De ezeket leszámítva soha nem kell sötétedés után mászkálnom. Az összes hostel jó környéken van, forgalmas, óvárosi/belvárosi részen, mindegyik tiszta, cuki, rendezett, van recepció is.
• Minden városról van offline térképem letöltve, amit értelmezni is tudok, jól tájékozódom, amikor Viktorral utazom is, sokszor én nézem, merre kell menni. Amikor barátnőmmel utaztam Milánóba, akkor mindenhová én navigáltam, ugyanígy offline Google térkép alapján. Egyetlen egyszer sem tévedtünk el.
• Jól beszélek angolul, ezekben a városokban is jól beszélnek angolul, főleg vendéglátó és szálláshelyeken. Nem adódhat olyan baj vagy probléma, amit ne tudnék elmagyarázni pl. a szállásadónak. 
• Kétféle biztosításom is van, egyik a bankkártyámhoz jár alapból, de emellett kötöttem egyet a K&H honlapján is. Még a csomagom is biztosítva van. Van nálam egy csomó alap gyógyszer, és annyi vésztartalékom, hogy akár meg is tudjam szakítani az utazást, ha mondjuk lebetegednék. 
• Az lebeg a szemem előtt, hogy ezekben a városokban is ugyanolyan nyugisan zajlik az élet, mint ahogy Debrecenben is. Vagy Budapesten. Tinilányok, gyerekek sétálnak egyedül az utcán. Fiatal anyukák babakocsival egyedül. Hozzám hasonló fiatal nők ezrei járnak dolgozni, bevásárolni. Nem lesz a homlokomra írva, hogy nem közéjük tartozom (még a bőrönd sem feltétlenül mondja azt, hogy turista vagyok, lehet, hogy éppen most érkeztem haza).
• Csak az ismeretlentől félünk. Legelőször majdnem ugyanennyire féltem Budapesten egyedül tölteni egy hétvégét (röhejes, más meg ott lakik). Másodjára már nem féltem. Ha most Prágába, Velencébe, vagy Krakkóba készülnék, ahol már kétszer jártam, nem félnék így. Egy Vilniusban, Rigában vagy Tallinnban elő lány lehet, hogy Magyarországra félne egyedül jönni. Lehet, hogy ő most ugyanígy ül reszketve a másik oldalon, és azon gondolkodik, vajon nem esik-e majd baja Budapesten.
• Teljesen normális, hogy félek, az lenne nem normális, ha nem félnék. Ha rosszul érzem magam, vagy beteg lennék, vagy csak kedvetlen leszek, nem muszáj várost nézni. Pihenhetek a szálláson is, és nézhetek filmet, olvashatok könyvet, blogolhatok.
• Semmi olyan baj nem történhet, ami nem eshet meg velem ugyanúgy Magyarországon is. Itt is lekaphatják a vállamról a táskámat, nem csak teszem azt, Észtországban. Sőt, valljuk be, azért erre itthon talán még nagyobb az esély...
• Mindig csak a következő lépést fogom figyelni, nem a teljes egészet. Elérni a vonatot. Elérni a buszt. Felszállni a reptéri járatra. Végigmenni a biztonsági ellenőrzésen. Felszállni a varsói járatra. Bemenni a belvárosba. Sétálni. Ebédelni. Megtalálni a LuxExpress megállót. Megtalálni a hostelt. És így tovább, egy héten át. A következő lépés önmagában nem ijesztő, még ha a teljes egész az is.
• Rajta van a bakancslistámon egy önálló út, teljesen egyedül - ha most nem csinálom meg, életem végéig azon fogok gondolkodni, mi lett volna, ha. Lehet, hogy tök szar lesz. De legalább tudni fogom!
• És a legfontosabb: nagyon büszke leszek magamra, ha ezt végigcsinálom. És remélem, mások is rám. De már akkor is büszke leszek, ha egyáltalán elkezdem.

So these were my thoughts before the journey. Now, as I am editing this post several days after returning home I have to say that I was right, and I really didn't have to be afraid of anything. So here comes a 10-day itinerary with the daily budget (I'll write a detailed blogpost about each destination later).

DAY 1: BUDAPEST-WARSAW

I had a morning flight from Budapest to Warsaw. I arrived to the capital of Poland around 9 am and after a quick coffee I started to explore the city. After a small panic session I took a walk in the old town and then relaxed in the beautiful Lazienki Park (with my suitcase and camera bag...) I caught an overnight bus to Lithuania which departed at 20:20 from Warsaw Central Station.

• Daily budget: 56€ (21€ - plane ticket, Warsaw public transport - 13 złoty, food and drink - 75 złoty, bus ticket to Vilnius: 14€)

DAY 2: VILNIUS

I arrived to Vilnius at 5 am and since I couldn't sleep on the bus, I snoozed half an hour at the bus terminal. After a morning coffee I started to feel alive again and went on a sightseeing (with my suitcase. again) in the old town of Vilnius. By the way, of all the cities I've seen during this trip, Vilnius became my favourite. I saw the artworks of Literatu Gatvé, explored the artistic neighbourhood called Republic of Uzupis, had lunch in a vegan bistro and took a walk around the Cathedral Square before checking in at the hostel. In the afternoon I went to the TV tower where I had a drink in the rotating bar on the 19th floor.

• Daily budget: 66.95€ (38€ - single room for 2 nigths in Hostel Oras, 8.10€ - TV Tower entrance fee, 20.85€ - food and drink)

DAY 3: TRAKAI

Trakai, this idyllic lakeside town, famous for its castle is so close to Vilnius that it's totally worth a day trip. I spent the third day of my Baltic trip in Trakai.

• Daily budget: 21.60€ (4€ - roundtrip bus ticket to Trakai, 3€ - fridge magnet, 14.60€ - food and drink)

DAY 4: VILNIUS-RIGA

I left Vilnius at 9am and continued my journey to Riga, the capital of Latvia where I spent the next 2 days. On the first day I took a short walk in the historic center where I saw the House of the Blackheads, had a late lunch and since the weather was so nice I decided to walk back to the hostel instead of taking the bus, through the Uzvaras Park.

• Daily budget: 59.25€ (11€ - bus ticket to Riga, 25.95€ - single room for 2 nights in the Victory Park hostel, 3.50€ - fridge magnet, 5.75€ - public transport, 13.05€ - food and drink)

DAY 5: RIGA

In the morning I went to the Central Market of Riga then walked back to the old town and saw the famous houses called the Three Brothers. I relaxed a bit in one of Riga's parks then visited the Art Nouveau Museum. I had lunch at TGI Fridays - they make divine burgers and sandwiches.

• Daily budget: 23.4€ (16.4€ - food and drink, 7€ - museum entrance fee)

DAY 6: RIGA-TALLINN

I left Riga at 8am and traveled to Estonia by bus. It was a very nice, early spring weather and I knew that the next few days would be rainy so I tried to see as many things as possible on the first day. For example the Alexander Nevsky Cathedral, some of the viewpoints, and the Raeapteek which is one of the oldest continously running pharmacies in Europe. Finally, I had lunch in the Clayhills Gastropub.

• Daily budget: 67.3€ (14€ - bus ticket to Tallinn, 20.3€ - food and drink, 28€ - 2 nights in a 6-bed female dormitory, 5€ - fridge magnet)

DAY 7: TALLINN

Unfortunately the weather was awful this day and I also got a cold so I had to change my original plan (TV tower and botanical garden) for this day. I had breakfast in a cozy café, RØST, and went to the Museum of Photography then found a super good tex-mex restaurant.

• Daily budget: 21.50€ (19.50€ - food and drink, 2€ - fotomuseum entry fee)

DAY 8: TALLINN-HELSINKI

The highlight of this day was the trip from Tallinn to Helsinki on the Baltic sea.

• Daily budget: 97.69€ (19€ - ferry ticket to Helsinki, 11.69€ - food and drink, 55.80€ - 2 nights in a 10-bed female dormitory, 11.2€ - public transport)

DAY 9: HELSINKI

Although I felt very sick in the morning I got myself together and did a bit of a sightseeing in Helsinki. I took a walk in the pretty neighbourhood called Puu-Vallila full of wooden houses built in the early 1900s. Then went to see the Hakaniemi market, the market square next to the harbour and the Old Market Hall. The Cathedral and the Kamppi Chapel of Silence were breathtaking. After lunch I had to go back to the hostel since it started snowing. Unfortunately the weather was too bad and I felt sick so I couldn't visit the island of Suomenlinna and that made me really sad.

• Daily budget: 22.2€ (17.2€ - food and drink, 5€ - fridge magnet)

DAY 10: HELSINKI-BUDAPEST

I didn't do anything on this last day, just checked out after breakfast, and went to the airport. Oh, and of course I bought some salmiakki and reindeer chips for my loved ones :D

• Daily budget: 72.45€ (54.90€ - plane ticket, 12.95€ - food and drink, 4.60€ - public transport)

Szóval ezek voltak az utazás előtti gondolataim. Most pedig, ahogyan ezt a blogposztot szerkesztem, már több nappal hazatérés után, azt kell mondanom, hogy minden gondolatom helytálló volt, és valóban nem kellett félnem semmitől. Jöjjön a teljes úti tervem, röviden, költségekkel és egyéb okosságokkal együtt! (Tényleg csak röviden, mert később minden állomásról önállóan, részletesen írok majd). Szóval a menetrendem a következő volt:

1. NAP: BUDAPEST-VARSÓ

Reggel pontban nyolckor indultam repülővel Varsóba Budapestről. Nagyon hamar, alig egy órával később le is szálltam, és egy gyors kávé után elindultam várost nézni. Egy kisebb kezdeti pánikot követően Varsó óvárosában, aztán pedig a csodaszép Lazienki parkban sétáltam (bőrönddel és táskával együtt...) Este 20:20-kor indultam busszal tovább Litvániába, a központi pályaudvar mellől.

• Napi költségek: 18.000 Ft (repülőjegy: 6740 Ft, Varsó helyi közlekedés: 13.20 złoty, étel-ital egész napra 75 złoty, buszjegy Vilniusba: 4460 Ft)

2. NAP: VILNIUS

Helyi idő szerint hajnali 5-kor érkeztem meg Vilniusba, és mivel a buszon alig tudtam aludni, félholtan szunyókáltam egy órát a buszmegálló várótermében. Később egy reggeli kávé után összeszedtem magam, és (továbbra is bőrönddel) sétára indultam Vilnius óvárosában. Egyébként az összes város közül, amit az út során meglátogattam, Vilnius lett a kedvencem. Láttam a Literatu gatvé alkotásait, sétáltam a különleges kis művésznegyedben, Uzupisban, aztán ebédeltem egyet, és a szállásom elfoglalása előtt a katedrálist is megnéztem. Délután pedig felmentem a TV-torony tetején lévő forgó bárba, és ittam egy sört.

• Napi költségek: 21.515 Ft (szállás két éjszakára: 12.240 Ft, TV-torony belépő: 2605 Ft, étel-ital, helyi közlekedés egész napra: 20.85€ = 6670 Ft)

3. NAP: TRAKAI

Trakai, ez az idilli tóparti kisváros, ami főleg kastélyáról híres, olyan közel van Vilniushoz, hogy érdemes legalább egy nap ellátogatni ide. Én is így tettem, és az utam harmadik napját Trakaiban töltöttem.

• Napi költségek: 6920 Ft (buszjegy Trakaiba 1290 Ft, hűtőmágnes 3€ = 960 Ft, étel-ital egész napra: 14.60€ = 4670 Ft)

4. NAP: VILNIUS-RIGA

Reggel kilenckor továbbindultam Lettország fővárosába, Rigába, ahol a következő két napot töltöttem. Első délutánomon tettem egy rövid sétát a történelmi központban, megnéztem a 'Feketefejűek házát', vacsiztam, és mivel jó idő volt, gyalog mentem vissza a szállásra, útba ejtve az Uzvaras parkot, ahol még éppen nyíltak a fákon a rózsaszín virágok.

• Napi költségek: 18.940 Ft (buszjegy Rigába 3505 Ft, szállás két éjszakára 8300 Ft, hűtőmágnes 3.50€ = 1120 Ft, helyi közlekedés 3 napra: 5.75€, étel-ital egész napra: 13€ = 4160 Ft)

5. NAP: RIGA

Reggel Riga központi piacán kezdtem, aztán ismét az óvárosban sétálgattam, és megnéztem például a Három testvér névre hallgató épületegyüttest is. Pihentem és reggeliztem egy nagyon szép városi parkban, aztán pedig ellátogattam az Art Nouveau múzeumba. Ebédelni a TGI Fridays-ba ültem be, ahol isteni szendvicseket és burgereket készítenek

• Napi költségek: 7485 Ft (étel-ital egész napra: 16.4€ = 5245 Ft, Art Nouvea múzeum belépő 7€ = 2240 Ft)

6. NAP: RIGA-TALLINN

Reggel nyolckor indultam tovább Észtországba busszal. Nagyon szép, kora tavaszi idő volt, és mivel tudtam, hogy másnaptól esni fog az eső, igyekeztem kihasználni az első délutánt. Keresztül kasul bejártam az óvárost, megnéztem az Alexander Nevsky katedrálist, és az instagramon híressé vált kilátópontok közül párat. Benéztem a Raeapteek-ba, ami Európa egyik legrégibb, 15. század óta folyamatosan működő patikája. Végül vacsiztam egyet a Clayhills Gastropubban.

• Napi költségek: 21.620 Ft (buszjegy Tallinnba 4460 Ft, helyi közlekedés és étel-ital egész napra: 20.3€ = 6535 Ft, szállás két éjszakára: 9015 Ft, hűtőmágnes: 5€ = 1610 Ft)

7. NAP: TALLINN

Sajnos nagyon rossz idő lett, és nagyon kijött rajtam egy megfázás is, így az erre a napra tervezett szuper programot (TV-torony és botanikus kert) át kellett variálnom. Elmentem reggelizni egy hangulatos kávézóba, a RØST-ba, megnéztem a Fotómúzeumot, és találtam egy szuper tex-mex éttermet is.

• Napi költségek: 6880 Ft (étel-ital egész napra 19.5€ = 6240 Ft, Fotómúzeum belépő: 2€ = 640 Ft)

8. NAP: TALLINN-HELSINKI

Ennek a napnak a fő attrakciója a hajóút volt Tallinnból Helsinkibe.

• Napi költségek: 31.350 Ft (hajó Helsinkibe: 5995 Ft, étel-ital egész napra: 11.69€ - 3765 Ft, szállás és reggeli két éjszakára: 17.960 Ft, helyi közlekedés: 11.2€ = 3630 Ft)

9. NAP: HELSINKI

Bár nagyon betegnek éreztem magam ébredés után, rendbeszedtem magam annyira, hogy legalább nagyjából szét tudjak nézni Helsinkiben. Sétáltam a Puu-Vallila nevű, 1900-as évek elején épült faházakkal teli kerületben, voltam a Hakaniemi piacon, a kikötő melletti piactéren és a régi vásárcsarnokban is. Megnéztem a bazilikát, és ültem picit a csendben a különleges Kamppi kápolnában. Ebéd után még épp sikerült időben elindulnom, mert elég durván havazni kezdett. Sajnos a rossz idő meg a megfázásom miatt kimaradt egy program, amit egyébként nagyon vártam: Suomenlinna.

• Napi költségek: 7140 Ft (hűtőmágnes 5€,  étel-ital egész napra: 17.2€ = 5540 Ft)

10. NAP: HELSINKI-BUDAPEST

Ezen a napon már semmit nem csináltam, csak reggeli után kicsekkoltam, elbuszoztam a reptérre, és vártam a hazafelé tartó gépre. Na meg persze vettem salmiakkit és rénszarvas csipszet az otthoniaknak :D

• Napi költségek: 23.125 Ft (étel-ital egész napra: 12.95 €  = 4145 Ft, buszjegy a reptérre 4.60€ = 1490 Ft, repülőjegy haza: 17.490 Ft)

Az összes költséget összeadva realizáltam, hogy kb. feleannyiból úsztam meg ezt az utazást így, önálló szervezésben, egyénileg, mint ha utazási irodával indultam volna el.