My top 20 travel memories
Now that I won't travel anywhere for a long time I had the time to actually write about my top 20 travel memories. Sometimes I simply can't believe that I've been to all of these places... My bucketlist is still growing everyday but I am so happy that I could check some of my dreams off. I've sat on the highest roller coaster of Europe (it's now the 3rd highest but still...), had surfing lessons in Portugal, tried rafting, parasailing, sea kayaking and swam in waterfalls. It's crazy.
Most, hogy egy darabig nem utazom sehová, végre volt időm leülni és összeszedni a 20 kedvenc utazós élményemet az elmúlt évekből. Néha el sem hiszem, hogy ennyi helyen jártam már... persze ez még mindig csak a töredéke a világnak, és a bakancslistám szinte napról napra nő. Néha rámtör egy furcsa érzés, hogy ki fogok futni az időből, és amikor hónapokig nem tudok elutazni sehová, legalább 1-2 napra kirándulni, akkor rendesen bezárva érzem magam. Ilyenkor jó visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket már megcsináltam, a helyekre, ahol jártam, a beteljesült álmokra, amiket már kipipálhattam a bakancslistámról. Ültem Európa (akkor még) legmagasabb hullámvasútján, szörfórákat vettem Portugáliában, raftingoltam, parasailingeztem, kajakoztam a tengeren, nem is egyszer. Őrület.
1. Exploring the Benagil caves with kayak
My absolute favourite travel memory is exploring this beautiful cave in the Algarve region of Portugal on our own! I remember the first time I saw a photo of the Benagil cave I fell in love with Algarve. I immediately knew that I need to see this cave once, walk on its soft sand and listen to the waves of the ocean. There are several guided boat tours to choose from - but I strongly recommend to rent a kayak instead. Sometimes these boat tours are even more expensive than an almost one-hour kayak rental. Of course, not everyone can or loves to kayak - but if you do, do not hesitate to choose this way to explore the Benagil cave. You can find more infos and useful tips if you click here.
A legemlékezetesebb úti élményem kétségtelenül az volt, amikor kajakkal beeveztünk a Benagil-barlangba, Portugáliában. Emlékszem, hogy konkrétan egy Benagil-barlangról készült fotót látva szerettem bele Algarvéba. Már akkor tudtam, hogy nekem ezt a barlangot egyszer látnom kell, egyszer itt kell sétálnom a puha homokban az óceán hullámait hallgatva. Több szervezett hajókirándulás közül is választhatsz, amelyek bevisznek a barlangba is, de én inkább a kajakbérlést javaslom. A barlang nem is kintről befelé, hanem onnan kifelé tekintve a leggyönyörűbb. Egyszerűen megérdemli, hogy kiszállj a partján, és egyedül legyél ott. Halkan megjegyzem, hogy ezek a hajótúrák általában drágábbak is, mint egy egyórás kajakbérlés. Persze nem mindenki tud, szeret vagy mer kajakba ülni - de ha te igen, akkor ne is habozz, mindenképp a kajakot válaszd. Még több infót és hasznos tippet találsz ide kattintva.
2. A thrilling ride on the Shambhala
Shambhala, which is a roller coaster in the PortAventura amusement park in Spain, is now the 3rd highest and the 4th - and it WAS the highest that time we had a ride on it back in 2013! As I am writing this I almost feel the thrill and the fear again :D I never really liked roller coasters but Viktor persuaded me to start with a ride on Shambhala when we were in that amusement park and I thought why not? After this ride I probably won't be terrified again and have the courage to try the smaller ones. But I was wrong: this ride was probably the one of the worst things I've ever experienced :D It was really cool though and I didn't regret it but never again! (Rollercoaster enthusiasts will LOVE it so give it a try if you are in Spain!)
A Shambhala egy hullámvasút, ami a spanyolországi PortAventura vidámparkban található. Jelenleg a 3. legmagasabb és a 4. leggyorsabb hullámvasút egész Európában - de amikor ott jártunk, 2013-ban, éppen ő volt a rekorder a legmagasabb kategóriában, amit 2017 áprilisáig meg is tartott! Ahogy ezeket a sorokat írom, szinte újra érzem a félelmet, amit a Shambhala tetején, az első nagy zuhanás előtt :D Soha nem rajongtam a hullámvasutakért, de amikor itt voltunk, Viktor rábeszélt, hogy először erre üljünk fel, hiszen ha ezt kibírom, utána a kisebbektől sem fogok félni - azt gondoltam, miért is ne? De nagyot tévedtem: ez a 70 másodperc amit a Shambhalán töltöttem, életem legrosszabb élményei közé tartozik :D Persze nagyon vagány volt meg minden, és nem is bánom meg hogy kipróbáltam, hiszen örökké emlékezni fogok rá, de soha többé! (Akik viszont szeretnek hullámvasutazni, azok egyenesen IMÁDNI fogják. Ha Spanyolországban utazgatsz, tegyél erre egy kitérőt!)
3. St Nectan's Glen - and Cornwall in general
If you are dreaming of neverending sandy beaches, dramatic cliffs, white waves and turquoise water but you really want to avoid the crowd and do not necesseraly need a 40°C heatwave to enjoy summer... then choose Cornwall. You will be surprised but on the smaller beaches which are protected from the wind by the cliffs you can enjoy the summer as much as on any Mediterranean beach. Cornwall is my favourite place on Earth right now and I would go back anytime - especially to Tintagel and St Nectan's Glen which is probably the most magical place I've ever been to. It's a small gorge not so far from the main road near Tintagel with the most enchanting waterfall at the end called Merlin's Well. Read more about our Cornwall adventures here, and if you are interested in Tintagel and St Nectan's Glen, just click here.
Ha te is hosszan elnyúló, puha homokos tengerpartról, hófehér hullámokról és türkiz vízről álmodozol, de utálod a tömeget, és nem feltétlenül vágysz 40 fokos kánikulára... akkor irány Cornwall. Meg fogsz lepődni, de a szélvédett strandokon már 25 fokos, napsütéses időben úgy fogod érezni magad, mint akármelyik mediterrán tengerparton. Cornwall a kedvenc helyem a világon, ahová bármikor visszamennék - főleg Tintagel környékét és a St Nectan szurdokot nézném meg ismét, ami a legvarázslatosabb hely, ahol valaha jártam. Ez a kis szurdok nem messze Tintageltől, a főúthoz közel található, a végén a legcsodásabb vízeséssel, ami a Merlin forrása nevet kapta. Olvasd el cornwalli élménybeszámolónkat ide kattintva, ha pedig Tintagel és a St Nectan szurdok érdekel, akkor kattints ide!
4. Rafting in Slovenia
We tried rafting in Slovenia last year when we spent a long weekend in Bled and it was a crazy and a bit scary experience which I'll never forget. Despite being not too sporty, I really enjoyed rowing. The Soca river is amazingly beautiful and really wild at the same time. I mean, really. We went through a couple of small and medium rapids but everything was okay... then in just one minute we hit a rock with the boat and before I could understand what's happening to us we fell into the ice cold water (I also drank a little bit of it...) and the boat was above our head so I couldn't see anything. I was scared, and felt that my lungs collapsed but luckily I still had my paddle in my hands... Wanna read the whole story? Just click here for the detailed blogpost :D
Tavaly részt vettünk egy félnapos raftingtúrán Szlovéniában, ami őrületesen jó volt, bár kicsit félelmetes is számomra. Annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok túl sportos, nagyon élveztem az evezést. A folyó elképesztően gyönyörű, és tényleg vad. Nyilván, nem véletlenül hívják vadvízi evezésnek, de valahogy nem gondoltam ebbe bele, amíg ki nem próbáltam. Elképesztő sodrása van a víznek. Jöttünk-mentünk kis és közepes zúgókon, eveztünk, összecsaptuk az evezőket egy zúgó után, tök jó volt minden... és akkor egyszer felszaladtunk egy sziklára, a csónak pedig a fejünkre borult. Nem is emlékszem, hogy történt, csak arra eszméltem, hogy benne vagyok a jéghideg vízben (amiből nyeltem is egy jó adagot), a tüdőm a negyedére szűkült, a csónak sehol, az evezőmet szerencsére továbbra is a kezemben szorongattam... a teljes sztoriért kattints ide!
Tavaly részt vettünk egy félnapos raftingtúrán Szlovéniában, ami őrületesen jó volt, bár kicsit félelmetes is számomra. Annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok túl sportos, nagyon élveztem az evezést. A folyó elképesztően gyönyörű, és tényleg vad. Nyilván, nem véletlenül hívják vadvízi evezésnek, de valahogy nem gondoltam ebbe bele, amíg ki nem próbáltam. Elképesztő sodrása van a víznek. Jöttünk-mentünk kis és közepes zúgókon, eveztünk, összecsaptuk az evezőket egy zúgó után, tök jó volt minden... és akkor egyszer felszaladtunk egy sziklára, a csónak pedig a fejünkre borult. Nem is emlékszem, hogy történt, csak arra eszméltem, hogy benne vagyok a jéghideg vízben (amiből nyeltem is egy jó adagot), a tüdőm a negyedére szűkült, a csónak sehol, az evezőmet szerencsére továbbra is a kezemben szorongattam... a teljes sztoriért kattints ide!
5. Keukenhof
I am absolutely sure that the Netherlands is beautiful in every season. In winter the charming cities could be so pretty playing in Christmas lights, and in the summer months you can relax by the endless, sandy beaches. The trees along the canals could beam in the thousand shades of orange in the fall. But when it comes to choose only one season for visiting this country then I would choose spring again. Why? Because of the flower markets, endless tulip fields, the scent of hyacinths and the walks in the forests... The world-famous garden, Keukenhof is open for only a few weeks each year, from March to mid May. I've been dreaming of this place for years and I was lucky enough to visit the flower garden of Europe in 2016 (hopefully not for the last time!) For more photos click here!
Teljesen biztos vagyok benne, hogy Hollandia minden évszakban gyönyörű. Télen a karácsonyi fényekben játszó városkák hangulata, nyáron pedig a tengerpart puha, fehér homokja ejti rabul az utazókat. Ősszel a csatornák menti fák a narancs ezer árnyalatában pompáznak. Mégis azt gondolom, ha egyetlen évszakot választhatunk csupán az utazásunk időzítésekor, a tavasz legyen az. Miért is? Hosszan elnyújtózó tulipánmezők, tengernyi jácint, virágillatú séták... A Keukenhof mindössze néhány hétig, minden év március végétől május közepéig fogadja látogatóit. Évek óta vágytam ide, és 2016 tavaszán ezt az élményt is átélhettem. Nézd meg a teljes blogbejegyzést itt!
Teljesen biztos vagyok benne, hogy Hollandia minden évszakban gyönyörű. Télen a karácsonyi fényekben játszó városkák hangulata, nyáron pedig a tengerpart puha, fehér homokja ejti rabul az utazókat. Ősszel a csatornák menti fák a narancs ezer árnyalatában pompáznak. Mégis azt gondolom, ha egyetlen évszakot választhatunk csupán az utazásunk időzítésekor, a tavasz legyen az. Miért is? Hosszan elnyújtózó tulipánmezők, tengernyi jácint, virágillatú séták... A Keukenhof mindössze néhány hétig, minden év március végétől május közepéig fogadja látogatóit. Évek óta vágytam ide, és 2016 tavaszán ezt az élményt is átélhettem. Nézd meg a teljes blogbejegyzést itt!
6. When we almost missed our flight
We spent a fantastic week in Portugal this year... but we ALMOST MISSED OUR FLIGHT! I am that kind of person who's never late. So I chose an earlier train from Debrecen to Budapest Airport just to be sure. You know, I like to be prepared for everything, and wanted to have enough time to drink a coffee, relax etc. before our flight. BUT! Our train had a badly functioning locomotive so it broke down and nobody could tell us how long we had to wait until they fix the problem. After I had a (hysterical) discussion with a member of the train crew he opened the door for us finally and we were able to get off the train. We walked about 5 kilometres next to the rails (!) to Abony which is a small town in the middle of nowhere and hasn't got any taxi. I almost panicked. We had nothing to lose so I decided to ask a random stranger if he could help us. Fortunately he was extremely friendly and helpful and offered to take us directly to Ferihegy Airport! Can you believe it? We were shocked, at first because of the unreliable service of MÁV (Hungarian State Railways) and then because of human kindness. Sometimes all you can do is trust a stranger. Without his help we would have missed our flight to Faro. We wondered if we are cursed or blessed? I still don't know but one thing is sure: we'll always have stories to tell.
Májusban egy fantasztikus hetet töltöttünk Portugáliában - de majdnem el sem értünk odáig, mert egy rossz mozdony miatt kis híján lekéstük a repülőgépet! Az a típus vagyok, aki sosem késik, inkább vagyok ott mindenhol fél órával korábban, mint hogy elkéssek. Ezért direkt olyan vonatot választottam Debrecenből, hogy belekalkuláltam egy 1 órás késést is (a MÁV-nál végülis soha nem lehet tudni), mert szerettem volna hogy legyen időnk a gép indulása előtt kicsit pihenni, vagy inni egy kávét. DE! Cegléd előtt nem sokkal valamilyen rejtélyes okból leállt a vonat. Már legalább 30 perce ott álltunk, amikor elkezdtek arról sugdolózni az emberek, hogy elromlott a mozdony (én kis naiv, azt hittem, simán vágányzár miatt várunk egy szembejövő vonatra). Ekkor Viktor elment megkeresni a kalauzt, aki nagyjából semmi konkrétumot nem tudott mondani azon kívül, hogy valóban a mozdony romlott el, és nem lehet tudni, mennyi időbe telik kijavítani a hibát - lehet 30 perc, de akár 3 óra is. Miután kaptam egy kisebb idegrohamot, nagy nehezen leengedett minket a vonatról, mert eleinte nem is akarta nekünk kinyitni az ajtót, hiába mondtuk, hogy a repülőtérre igyekszünk, és csak heti egy járat van oda, ahová megyünk. Végül egy másik utas sietett a segítségünkre, aki közölte a kalauzzal, hogy ilyet nem csinálhat, hogy bezár több száz embert több órára egy vonatra. Na végül leszálltunk a csomagokkal, és majdnem 5 kilométert gyalogoltunk a sínek mentén Abonyig, ami egy kis település nagyjából a semmi közepén, és mint ahogy ezt kénytelenek voltunk megtudni, nincs taxi sem. Már eléggé késésben voltunk, el sem hittem, hogy ez velünk történik meg. Végül odamentem egy random idegenhez, mert úgysem volt vesztenivalónk, és megkérdeztem, hogy nem ismer-e valakit aki tudna nekünk segíteni, mert másfél órán belül a reptéren kellene lennünk. Nagy szerencsénk volt vele, mert végül ő vitt el minket, egészen Ferihegyig! Soha nem fogom ezt elfelejteni, és örökké hálásak leszünk neki, mert nélküle biztosan nem értük volna el a gépet. Teljesen le voltunk döbbenve, először a megbízhatatlan vasúti közlekedés miatt, aztán pedig azon, hogy hogy lehet ekkora szerencsénk. Néha nem tudsz mást tenni, mint bízni egy idegenben, és reménykedni abban, hogy nem halt ki az emberi kedvesség. Azon töprengtünk Viktorral, hogy vajon megátkoztak vagy inkább megáldottak minket? :D Még mindig nem tudjuk, de egy dolog biztos: lett egy nagyon jó sztorink.
Májusban egy fantasztikus hetet töltöttünk Portugáliában - de majdnem el sem értünk odáig, mert egy rossz mozdony miatt kis híján lekéstük a repülőgépet! Az a típus vagyok, aki sosem késik, inkább vagyok ott mindenhol fél órával korábban, mint hogy elkéssek. Ezért direkt olyan vonatot választottam Debrecenből, hogy belekalkuláltam egy 1 órás késést is (a MÁV-nál végülis soha nem lehet tudni), mert szerettem volna hogy legyen időnk a gép indulása előtt kicsit pihenni, vagy inni egy kávét. DE! Cegléd előtt nem sokkal valamilyen rejtélyes okból leállt a vonat. Már legalább 30 perce ott álltunk, amikor elkezdtek arról sugdolózni az emberek, hogy elromlott a mozdony (én kis naiv, azt hittem, simán vágányzár miatt várunk egy szembejövő vonatra). Ekkor Viktor elment megkeresni a kalauzt, aki nagyjából semmi konkrétumot nem tudott mondani azon kívül, hogy valóban a mozdony romlott el, és nem lehet tudni, mennyi időbe telik kijavítani a hibát - lehet 30 perc, de akár 3 óra is. Miután kaptam egy kisebb idegrohamot, nagy nehezen leengedett minket a vonatról, mert eleinte nem is akarta nekünk kinyitni az ajtót, hiába mondtuk, hogy a repülőtérre igyekszünk, és csak heti egy járat van oda, ahová megyünk. Végül egy másik utas sietett a segítségünkre, aki közölte a kalauzzal, hogy ilyet nem csinálhat, hogy bezár több száz embert több órára egy vonatra. Na végül leszálltunk a csomagokkal, és majdnem 5 kilométert gyalogoltunk a sínek mentén Abonyig, ami egy kis település nagyjából a semmi közepén, és mint ahogy ezt kénytelenek voltunk megtudni, nincs taxi sem. Már eléggé késésben voltunk, el sem hittem, hogy ez velünk történik meg. Végül odamentem egy random idegenhez, mert úgysem volt vesztenivalónk, és megkérdeztem, hogy nem ismer-e valakit aki tudna nekünk segíteni, mert másfél órán belül a reptéren kellene lennünk. Nagy szerencsénk volt vele, mert végül ő vitt el minket, egészen Ferihegyig! Soha nem fogom ezt elfelejteni, és örökké hálásak leszünk neki, mert nélküle biztosan nem értük volna el a gépet. Teljesen le voltunk döbbenve, először a megbízhatatlan vasúti közlekedés miatt, aztán pedig azon, hogy hogy lehet ekkora szerencsénk. Néha nem tudsz mást tenni, mint bízni egy idegenben, és reménykedni abban, hogy nem halt ki az emberi kedvesség. Azon töprengtünk Viktorral, hogy vajon megátkoztak vagy inkább megáldottak minket? :D Még mindig nem tudjuk, de egy dolog biztos: lett egy nagyon jó sztorink.
7. My first sunrise by the sea
I experienced my first sunrise by the sea in Sarti, Greece, back in 2012 (it was also our first trip abroad together with Viktor!) It was truly magical: we arrived to the beach half an hour before the sunrise and the sky had a beautiful, deep purple color. It's a magical experience when nature showed me all of my favourite colours just in a couple of minutes.
Az első tengerparti napfelkeltémet Sartin, Görögországban élhettem át, 2012-ben (ez volt az első közös külföldi utazásunk Viktorral!). Varázslatos volt, ahogyan a nap lassan kiemelkedett az Athos hegy hajnali fényekben fürdő sziluettje mögül. A napfelkelte előtt fél órával érkeztünk a partra, ekkor az ég már gyönyörű, lilás árnyalatokban pompázott. Csodálatos élmény, röpke tíz perc alatt az összes kedvenc színemet felvonultatja a természet.
I experienced my first sunrise by the sea in Sarti, Greece, back in 2012 (it was also our first trip abroad together with Viktor!) It was truly magical: we arrived to the beach half an hour before the sunrise and the sky had a beautiful, deep purple color. It's a magical experience when nature showed me all of my favourite colours just in a couple of minutes.
Az első tengerparti napfelkeltémet Sartin, Görögországban élhettem át, 2012-ben (ez volt az első közös külföldi utazásunk Viktorral!). Varázslatos volt, ahogyan a nap lassan kiemelkedett az Athos hegy hajnali fényekben fürdő sziluettje mögül. A napfelkelte előtt fél órával érkeztünk a partra, ekkor az ég már gyönyörű, lilás árnyalatokban pompázott. Csodálatos élmény, röpke tíz perc alatt az összes kedvenc színemet felvonultatja a természet.
8. Beer tasting in a traditional Czech brewery
If you want to drink beer like the locals in Prague search for a real Czech brewery (pivovar) in the outskirts of the city instead of the historic center. We were lucky because our hotel was in a quiet area of Prague and we could find good places within a 5-minute walking distance easily. I totally recommend the pivovar named Basta for example! If there are no English menu then you can be sure that you came to the right place. We were a little hungry but it was too early for dinner so we decided to order some snacks too. We imagined that there would be pretzels or something like that on the menu but we were wrong: snacks were a bit unusal here, for example dried, salted anchovies, homemade cheese marinated in beer... We love cheese as much as beer so we decided to try this local delicacy. Beer and cheese - it couldn't be too bad, right? The waiter was laughing and warned us that this dish is 'very aromatic, verrrry aromatic' but we didn't care. Little did we know that he tried to prepare us for the worst smell in the world, maybe a monkey's ass could smell like that cheese! :D Fortunately we got homemade bread, onion slices and three pieces of dried anchovies next to the cheese (of which I simply couldn't eat more than one bite). We were laughing so hard! Viktor could eat more than one bite from the cheese, but I gave up after the first try because tears were filling my eyes from that devil smell :D The waiter just smiled and didn't ask anything (they warned us right?) So I can only recommend this cozy place if you are looking for a real Czech brewery - but please, DO NOT TASTE this cheese marinated in beer. Check our the blogpost about our long weekend in Prague here, or the 5 + 1 tips for visiting Prague here!
Sokkal inkább átélheted a valódi cseh kocsmázás élményét, ha nem a turistáktól zsúfolt belvárosi utcákon keresel sörözőt (pivovart). Nekünk szerencsénk volt, mert a szállásunk Prága egyik külső kerületében volt, és kb. 5 perces sétára találtunk is egy nagyon jó helyet, a Basta sörözőt. Mellettünk egy csapat idős bácsi ült, akik valószínűleg minden nap itt gyűlnek össze, az itallapon csak cseh szövegek voltak (viszont a pincér nagyon kedvesen segített nekünk választani, igazi kis ajánlót körített minden sör mellé). Egy picit éhesek is lettünk, de még vacsorához korán volt, így szerettünk volna "rágcsálni" valamit a sör mellé. Abból tudtuk, hogy igazán jó ez a hely, hogy csupa szokatlan sörkorcsolyát kínáltak: szárított, sózott pici halak, különleges sajtok... Mivel a sörnél csak a sajtot imádjuk jobban, hát kiválasztottunk egy sörben érlelt sajtkülönlegességet. Sör és sajt? Annyira rossz nem lehet, ugye? A pincér nevetve figyelmeztetett minket, hogy ez bizony "very aromatic, verrrrrry aromatic", de nem törődtünk vele. Fú, hát körülbelül a majomseggnek lehet ilyen íze, mint ennek a sajtnak :D Szerencsére kaptunk mellé igazi házi kenyeret, szeletelt hagymát és három darabot az előbb említett pici sózott halakból (ilyet kellett volna rendelnünk, mert isteniek voltak). Rázott minket a nevetés, ahogy próbáltuk leerőltetni a torkunkon a kenyérre helyezett sajtdarabkát... Viktor egészen sokat megevett (kb. 4 falatot), de én az első után feladtam, mert könnybe lábadt a szemem a bűztől :D A három, tányérra halmozott gombóckából egyet sem sikerült teljesen eltüntetni, csak a köretet fogyasztottuk el. A pincér csak mosolygott, semmit nem kérdezett - végülis ő előre szólt. Összességében csak ajánlani tudom ezt a helyet, igazi kis cseh söröző, sajátos hangulattal - de könyörgöm, a sörben érlelt sajtot NE kóstoljátok meg. A prágai élménybeszámolót ide kattintva olvashatjátok, ha pedig kíváncsiak vagytok, mi az az 5 + 1 tipp amit a Prágába utazók figyelmébe ajánlok, akkor kattintsatok ide.
Sokkal inkább átélheted a valódi cseh kocsmázás élményét, ha nem a turistáktól zsúfolt belvárosi utcákon keresel sörözőt (pivovart). Nekünk szerencsénk volt, mert a szállásunk Prága egyik külső kerületében volt, és kb. 5 perces sétára találtunk is egy nagyon jó helyet, a Basta sörözőt. Mellettünk egy csapat idős bácsi ült, akik valószínűleg minden nap itt gyűlnek össze, az itallapon csak cseh szövegek voltak (viszont a pincér nagyon kedvesen segített nekünk választani, igazi kis ajánlót körített minden sör mellé). Egy picit éhesek is lettünk, de még vacsorához korán volt, így szerettünk volna "rágcsálni" valamit a sör mellé. Abból tudtuk, hogy igazán jó ez a hely, hogy csupa szokatlan sörkorcsolyát kínáltak: szárított, sózott pici halak, különleges sajtok... Mivel a sörnél csak a sajtot imádjuk jobban, hát kiválasztottunk egy sörben érlelt sajtkülönlegességet. Sör és sajt? Annyira rossz nem lehet, ugye? A pincér nevetve figyelmeztetett minket, hogy ez bizony "very aromatic, verrrrrry aromatic", de nem törődtünk vele. Fú, hát körülbelül a majomseggnek lehet ilyen íze, mint ennek a sajtnak :D Szerencsére kaptunk mellé igazi házi kenyeret, szeletelt hagymát és három darabot az előbb említett pici sózott halakból (ilyet kellett volna rendelnünk, mert isteniek voltak). Rázott minket a nevetés, ahogy próbáltuk leerőltetni a torkunkon a kenyérre helyezett sajtdarabkát... Viktor egészen sokat megevett (kb. 4 falatot), de én az első után feladtam, mert könnybe lábadt a szemem a bűztől :D A három, tányérra halmozott gombóckából egyet sem sikerült teljesen eltüntetni, csak a köretet fogyasztottuk el. A pincér csak mosolygott, semmit nem kérdezett - végülis ő előre szólt. Összességében csak ajánlani tudom ezt a helyet, igazi kis cseh söröző, sajátos hangulattal - de könyörgöm, a sörben érlelt sajtot NE kóstoljátok meg. A prágai élménybeszámolót ide kattintva olvashatjátok, ha pedig kíváncsiak vagytok, mi az az 5 + 1 tipp amit a Prágába utazók figyelmébe ajánlok, akkor kattintsatok ide.
9. Parasailing in Montenegro
I tried parasailing in Budva, Montenegro in 2016. I was a bit scared before we took off but it felt incredibly good to be in the air high above the sea. This was the first time I experienced flying (since I've never been on a plane before that) and although it wasn't as high as it would be from a plane, I remember that I really loved it.
A parasailinget először 2016-ban, Budván próbáltam ki. Nem mondom, hogy nem izgultam egy picit előtte, de hihetetlenül jó érzés volt lógatni a lábaimat a tenger fölött. Akkor még nem ültem repülőn, nem láttam a világot madártávlatból sem. Bár nem olyan élmény, mint egy repülő ablakán kinézni, mégsem fogom elfelejteni soha, mert lényegében ekkor repültem először :)
A parasailinget először 2016-ban, Budván próbáltam ki. Nem mondom, hogy nem izgultam egy picit előtte, de hihetetlenül jó érzés volt lógatni a lábaimat a tenger fölött. Akkor még nem ültem repülőn, nem láttam a világot madártávlatból sem. Bár nem olyan élmény, mint egy repülő ablakán kinézni, mégsem fogom elfelejteni soha, mert lényegében ekkor repültem először :)
10. Taking surf lessons in Portugal
I'm awkwardly terrible at every sport, yet I really wanted to learn (or at least try) to surf. Of course I didn't expect surfing to be as simple and easy as it seems in videos - but little did I know that it's way more difficult than I imagined! :D There are three simple steps you have to learn to be able to stand on your surfboards but by the end of the day I was still struggling with step 2. I still have to practice a lot to be able to stand on a surfboard, but it was a great experience anyway. Click here and read more!
I'm awkwardly terrible at every sport, yet I really wanted to learn (or at least try) to surf. Of course I didn't expect surfing to be as simple and easy as it seems in videos - but little did I know that it's way more difficult than I imagined! :D There are three simple steps you have to learn to be able to stand on your surfboards but by the end of the day I was still struggling with step 2. I still have to practice a lot to be able to stand on a surfboard, but it was a great experience anyway. Click here and read more!
Minden sportágban rettenetesen béna vagyok, ennek ellenére nagyon szerettem volna megtanulni, vagy legalábbis kipróbálni a szörfözést. Sejtettem persze, hogy nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt videókon láttam, viszont azt sem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz! Három lépés kell ahhoz, hogy fel tudj állni a szörfdeszkán, én viszont (részben ügyetlenség, részben a bátorság hiánya miatt) még nap végén is maximum a 2. lépés elejéig jutottam el. Még rengeteget kell gyakorolnom ahhoz, hogy biztosan fel tudjak állni a szörfdeszkán, de így is hatalmas élmény volt. Olvasd el a teljes blogposztot ide kattintva!
11. Visiting the Louvre
The highlight of our trip to Paris (back in 2014) was definitely our visit to the Louvre and although we could barely feel our feet from the all day walking we explored a few exhibitions. Of course we had to see the Mona Lisa and the Venus de Milo, and many other paintings and sculptures that I had only seen in my art history book before. It was so great to see them in real life! After that we went to see the Egyptian exhibiton which was really fascinating too. We were exhausted by the end of the day but it was totally worth it! Click here and read more about our long weekend in Paris.
A 2014-es párizsi utunk fénypontja számomra a Louvre volt, és bár az egész napos sétától annyira sajgott a talpunk ekkorra, hogy alig álltunk a lábunkon, végigvonszoltuk magunkat néhány emeleten. Láttuk a Mona Lisát, a Milói Vénuszt, és számos más festményt és szobrot, amit eddig csak a rajz érettségire készülve volt alkalmam látni a művészettörténet tankönyvemben. Leírhatatlan érzés volt. Az egyiptomi tárlat volt az egyedüli, amit teljes egészében végignéztünk, mert sajnos többre nem lett volna idő. Fantasztikusnak találom az egyiptomi kultúrát. A legérdekesebbek a különféle apró szobrok voltak, és persze a szarkofágok. Láttunk egy igazi múmiát is, macska- és kutyamúmiákat, sőt, egy bebalzsamozott krokodilt is. A teljes párizsi blogposztot ide kattintva érheted el.
A 2014-es párizsi utunk fénypontja számomra a Louvre volt, és bár az egész napos sétától annyira sajgott a talpunk ekkorra, hogy alig álltunk a lábunkon, végigvonszoltuk magunkat néhány emeleten. Láttuk a Mona Lisát, a Milói Vénuszt, és számos más festményt és szobrot, amit eddig csak a rajz érettségire készülve volt alkalmam látni a művészettörténet tankönyvemben. Leírhatatlan érzés volt. Az egyiptomi tárlat volt az egyedüli, amit teljes egészében végignéztünk, mert sajnos többre nem lett volna idő. Fantasztikusnak találom az egyiptomi kultúrát. A legérdekesebbek a különféle apró szobrok voltak, és persze a szarkofágok. Láttunk egy igazi múmiát is, macska- és kutyamúmiákat, sőt, egy bebalzsamozott krokodilt is. A teljes párizsi blogposztot ide kattintva érheted el.
12. Day trip to Lago di Como from Milan
The lakes in Northern Italy had been on my bucketlist for a long time so I could not come home from Milan without visiting at least one of them. Both Lago Maggiore and Lago di Como are close to Milan - we visited the latter. This long weekend in Milan was also my first self organized trip without Viktor: I traveled with one of my best girlfriends and it was just the perfect girl's getaway! Read more about our stay in Milan here, and if you want to see more photos of Como, click here.
Mivel az észak-olasz tóvidék régóta a bakancslistámon volt/van, ezért Milánóból sem jöhettem úgy haza, hogy nem látogatom meg valamelyiket. Milánóhoz a Lago Maggiore és a Lago di Como van a legközelebb - mi utóbbit vettük célba. Ez a milánói hosszú hétvége egyébként azért is emlékezetes maradt, mert ez volt az első saját szervezésű utam, ahová nem Viktorral együtt mentem. Az egyik legjobb barátnőmmel utaztam ide, egy csajos hosszú hétvégére, ami igazán jól sikerült! A Milánóról szóló blogposztot ide kattintva olvashatjátok is, ha pedig Comóra vagytok kíváncsiak, kattintsatok ide.
The lakes in Northern Italy had been on my bucketlist for a long time so I could not come home from Milan without visiting at least one of them. Both Lago Maggiore and Lago di Como are close to Milan - we visited the latter. This long weekend in Milan was also my first self organized trip without Viktor: I traveled with one of my best girlfriends and it was just the perfect girl's getaway! Read more about our stay in Milan here, and if you want to see more photos of Como, click here.
Mivel az észak-olasz tóvidék régóta a bakancslistámon volt/van, ezért Milánóból sem jöhettem úgy haza, hogy nem látogatom meg valamelyiket. Milánóhoz a Lago Maggiore és a Lago di Como van a legközelebb - mi utóbbit vettük célba. Ez a milánói hosszú hétvége egyébként azért is emlékezetes maradt, mert ez volt az első saját szervezésű utam, ahová nem Viktorral együtt mentem. Az egyik legjobb barátnőmmel utaztam ide, egy csajos hosszú hétvégére, ami igazán jól sikerült! A Milánóról szóló blogposztot ide kattintva olvashatjátok is, ha pedig Comóra vagytok kíváncsiak, kattintsatok ide.
13. Plitvice Lakes National Park in Croatia
If you are in Croatia you shouldn't miss out the Plitvice Lakes National Park! I've been there twice and I would still go back anytime - maybe because I'm addicted to waterfalls or maybe because I was extremely unlucky with the weather: both times I've been there it was raining all day. I want to explore this beautiful place in glimmering sunshine again one time!
Ha Horvátországban jársz, a Plitvicei-tavakat egyszerűen nem szabad kihagynod! Én már kétszer is jártam itt, és bármikor visszatérnék újra - talán azért, mert vízesésfüggő vagyok, vagy azért, mert elképesztően szerencsétlen voltam az időjárást tekintve: mindkét alkalommal zuhogott az eső, amikor itt jártam. Úgy szeretném még egyszer felfedezni ezt a csodás helyet, de akkor már ragyogó napsütésben! :D
If you are in Croatia you shouldn't miss out the Plitvice Lakes National Park! I've been there twice and I would still go back anytime - maybe because I'm addicted to waterfalls or maybe because I was extremely unlucky with the weather: both times I've been there it was raining all day. I want to explore this beautiful place in glimmering sunshine again one time!
Ha Horvátországban jársz, a Plitvicei-tavakat egyszerűen nem szabad kihagynod! Én már kétszer is jártam itt, és bármikor visszatérnék újra - talán azért, mert vízesésfüggő vagyok, vagy azért, mert elképesztően szerencsétlen voltam az időjárást tekintve: mindkét alkalommal zuhogott az eső, amikor itt jártam. Úgy szeretném még egyszer felfedezni ezt a csodás helyet, de akkor már ragyogó napsütésben! :D
14. The carnival of Venice
Back in 2013 Viktor and I traveled to Venice at the time of the carnival and it was amazing! We also had a ride in a gondola - I know it's very touristy, I know, but believe me it's an experience you'll never forget! And if you want to manage the gondola ride on a budget, go in a group of 6 at least. This way you only have to pay approx. 15€ instead of 45€ per person! Not bad, right?
Még 2013-ban Viktorral a karnevál idején utaztunk Velencébe, és elképesztő volt! A gondolázást is kipróbáltuk - tudom, tudom, ennél turistásabb dolgot elképzelni se lehet, de higgyétek el, ez egy olyan élmény, amit nem felejtetek el egyhamar! Ha pedig szeretnéd olcsón megúszni, beszéljetek össze még pár emberrel, ahogy mi is tettünk. Hatan ültünk egy gondolában, így 45€ helyett 15€-ból megúsztuk az egészet, és még társaságunk is volt :)
Még 2013-ban Viktorral a karnevál idején utaztunk Velencébe, és elképesztő volt! A gondolázást is kipróbáltuk - tudom, tudom, ennél turistásabb dolgot elképzelni se lehet, de higgyétek el, ez egy olyan élmény, amit nem felejtetek el egyhamar! Ha pedig szeretnéd olcsón megúszni, beszéljetek össze még pár emberrel, ahogy mi is tettünk. Hatan ültünk egy gondolában, így 45€ helyett 15€-ból megúsztuk az egészet, és még társaságunk is volt :)
Lake Melissani is a true natural wonder on the island of Kefalonia, Greece. It's located on the eastern side of the island, near Sami. Some people say it's overrated and touristy but I couldn't agree less. Okay, it's a bit touristy, but totally worth a visit: I guarantee that you've never seen such turquoise water! It's like a fantastic movie, so surreal. The entrance fee is 7 euros for adults, and you'll spend approx. 20 minutes in the boat. When we were there, it wasn't crowded at all, we only had to wait 1 or 2 minutes before we could jump into one of the boats.
A Melissani-tó egy igazi természeti csoda, a sziget keleti oldalán, Sami városának közelében. A föld alatti tavat és barlangot egy nagyjából kör alakú nyílás kapcsolja össze a fenti világgal, és lenyűgöző látványt nyújt, ahogyan a napfény ráesik a vízre, ami földöntúli türkizkékben pompázik. Főleg dél és 1 óra körül érdemes meglátogatni ezt a különös tavat, amelynek vize Argostolinál, a Katavothres víznyelőnél bukik a föld alá, hogy aztán két héttel később, miután hatalmas utat tett meg a sziget nyugati oldalától a keleti részéig, itt felbukkanjon. A tó néhány helyen akár 15 méter mély is lehet, a vize nagyon hideg, és a barlangban is kellemesen hűvös van. A fenti nyílás körül apró fák, bokrok, és indás növények nőnek, ahol előszeretettel pihennek a madarak. Hihetetlen látvány, amikor a türkizkék víz fölött, a vakító fényben madarak röpködnek az indák körül - mint egy fantasztikus film, egy animáció, annyira szép, hogy alig akarjuk elhinni: valóságos. Sokak szerint időpazarlás meglátogatni a tavat, és felesleges kidobni a pénzt egy 20 perces csónakázásért a nagy tömegben. Lehet, hogy valakinek nem éri meg a 7 eurós belépődíj ennyiért, de én nem tudom osztani ezt a véleményt: szerintem a Melissani-tó maradandó élmény. Amikor mi mentünk, ráadásul tömeg sem volt, egy percet sem kellett várakozni, és mindössze 3 csónak indult útnak, pedig mi is fényes délben mentünk.
A Melissani-tó egy igazi természeti csoda, a sziget keleti oldalán, Sami városának közelében. A föld alatti tavat és barlangot egy nagyjából kör alakú nyílás kapcsolja össze a fenti világgal, és lenyűgöző látványt nyújt, ahogyan a napfény ráesik a vízre, ami földöntúli türkizkékben pompázik. Főleg dél és 1 óra körül érdemes meglátogatni ezt a különös tavat, amelynek vize Argostolinál, a Katavothres víznyelőnél bukik a föld alá, hogy aztán két héttel később, miután hatalmas utat tett meg a sziget nyugati oldalától a keleti részéig, itt felbukkanjon. A tó néhány helyen akár 15 méter mély is lehet, a vize nagyon hideg, és a barlangban is kellemesen hűvös van. A fenti nyílás körül apró fák, bokrok, és indás növények nőnek, ahol előszeretettel pihennek a madarak. Hihetetlen látvány, amikor a türkizkék víz fölött, a vakító fényben madarak röpködnek az indák körül - mint egy fantasztikus film, egy animáció, annyira szép, hogy alig akarjuk elhinni: valóságos. Sokak szerint időpazarlás meglátogatni a tavat, és felesleges kidobni a pénzt egy 20 perces csónakázásért a nagy tömegben. Lehet, hogy valakinek nem éri meg a 7 eurós belépődíj ennyiért, de én nem tudom osztani ezt a véleményt: szerintem a Melissani-tó maradandó élmény. Amikor mi mentünk, ráadásul tömeg sem volt, egy percet sem kellett várakozni, és mindössze 3 csónak indult útnak, pedig mi is fényes délben mentünk.
16. Kravica waterfall in Bosnia and Herzegovina
The day we spent at the Kravica falls was not only the highlight of our one week Balkan roadtrip but also one of my favourite travel memories of all time. If you've been following me for a while then you know that I'm beyond obsessed with waterfalls but I never expected that I'll have an experience like this in Europe! I've never been to a tropical island but I imagine the tropical waterfalls just like this one. Well except the water temperature! It was a bit chilly but it's such a refreshment on a hot summer day. If you are planning to visit Bosnia and Herzegovina, this place is an absolute must! Check out the blogpost I wrote about this amazing place here.
A Kravica vízesésnél töltött napunk nemcsak a Balkán utunk fénypontja lett végül, hanem a legszebb, utazással kapcsolatos emlékeim közé is beírta magát. Ha követtek egy ideje, akkor tudjátok, hogy megszállottan imádom a vízeséseket, de nem gondoltam volna, hogy Európában, az otthonunkhoz ilyen közel lesz részem hasonló élményben! Még soha nem jártam a trópusokon, de valahogy így képzelem el az ottani vízeséseket is. Na jó, a víz hőfoka kizökkentett picit, de még ezt is csak kellemesen hűvösnek éreztem a nyári kánikulában. Ha Boszniában jársz, ezt a helyet egyszerűen nem szabad kihagynod! A teljes blogbejegyzést ide kattintva olvashatjátok!
The day we spent at the Kravica falls was not only the highlight of our one week Balkan roadtrip but also one of my favourite travel memories of all time. If you've been following me for a while then you know that I'm beyond obsessed with waterfalls but I never expected that I'll have an experience like this in Europe! I've never been to a tropical island but I imagine the tropical waterfalls just like this one. Well except the water temperature! It was a bit chilly but it's such a refreshment on a hot summer day. If you are planning to visit Bosnia and Herzegovina, this place is an absolute must! Check out the blogpost I wrote about this amazing place here.
A Kravica vízesésnél töltött napunk nemcsak a Balkán utunk fénypontja lett végül, hanem a legszebb, utazással kapcsolatos emlékeim közé is beírta magát. Ha követtek egy ideje, akkor tudjátok, hogy megszállottan imádom a vízeséseket, de nem gondoltam volna, hogy Európában, az otthonunkhoz ilyen közel lesz részem hasonló élményben! Még soha nem jártam a trópusokon, de valahogy így képzelem el az ottani vízeséseket is. Na jó, a víz hőfoka kizökkentett picit, de még ezt is csak kellemesen hűvösnek éreztem a nyári kánikulában. Ha Boszniában jársz, ezt a helyet egyszerűen nem szabad kihagynod! A teljes blogbejegyzést ide kattintva olvashatjátok!
17. Souk el had, Agadir
Leaving Europe for the first time was a big step for us! We visited Morocco this October and made so many great memories... For example we wandered around the souk in Agadir. This place is so bustling and crazy! We just stopped by a fruit stall to buy some bananas when a guy came to us. He asked where are we from etc., and told us that he collects postcards - will we send one to him too? (He wasn't joking and showed us a dozens of cards from all over the world). The next moment he bought us some bananas from another vendor and before we realized we were behind a spice counter, sitting on a small bench and they were pouring the Sahara tea to us. They told some interesting facts about the local spices, perfumes and the traditional tea. Okay, we had to buy something from them at the end but still: we enjoyed this market very much. We came home with some fine Moroccan cinnamon, spicy seasoning - and great memories. And of course we'll send a postcard to our favourite vendors!
Már önmagában az nagy lépés volt számunkra, hogy idén először hagytuk el Európát: októberben ugyanis 5 napot töltöttünk Marokkóban! Rengeteg impulzus ért minket, nehéz csak egy élményt választani, de a legemlékezetesebb talán a souk volt Agadirban. Annyira nyüzsgő, életteli és kicsit őrült hely, és szinte mindent lehet kapni a tagine edénytől kezdve a friss zöldségeken és gyümölcsökön át egészen a legfinomabb fűszerekig. Mi épp csak megálltunk az egyik gyümölcsös standnál, amikor odajött hozzánk egy pasi, és (egyébként abszolút kedvesen) elkezdett minket kérdezgetni, hogy honnan jöttünk, satöbbi, satöbbi... Kiderült, hogy képeslapokat gyűjt a világ minden tájáról - ugye, mi is küldünk majd neki egyet? (Tényleg nem viccelt, volt nála egy kisebb stóc képeslap innen-onnan). A következő pillanatban már kért is nekünk 3 banánt, és még mielőtt észbekaptunk volna, már a fűszerpultja mögötti pici padon ücsörögtünk és az árusunk tesója már öntötte is ki nekünk a Szahara teát. Egy csomó érdekességet mesélt egyébként az ottani fűszerekről, különleges parfümökről, a teázásról... persze a végén ugye vennünk kellett tőle valamit, de tényleg nem volt túlságosan tolakodó egyikőjük sem, nagyon barátságosak voltak, fűszert meg amúgy is szerettünk volna vásárolni. Végül egy marokkói fűszerkeveréket és fahéjat vettünk, az egyiket pedig féláron kaptuk.
Leaving Europe for the first time was a big step for us! We visited Morocco this October and made so many great memories... For example we wandered around the souk in Agadir. This place is so bustling and crazy! We just stopped by a fruit stall to buy some bananas when a guy came to us. He asked where are we from etc., and told us that he collects postcards - will we send one to him too? (He wasn't joking and showed us a dozens of cards from all over the world). The next moment he bought us some bananas from another vendor and before we realized we were behind a spice counter, sitting on a small bench and they were pouring the Sahara tea to us. They told some interesting facts about the local spices, perfumes and the traditional tea. Okay, we had to buy something from them at the end but still: we enjoyed this market very much. We came home with some fine Moroccan cinnamon, spicy seasoning - and great memories. And of course we'll send a postcard to our favourite vendors!
Már önmagában az nagy lépés volt számunkra, hogy idén először hagytuk el Európát: októberben ugyanis 5 napot töltöttünk Marokkóban! Rengeteg impulzus ért minket, nehéz csak egy élményt választani, de a legemlékezetesebb talán a souk volt Agadirban. Annyira nyüzsgő, életteli és kicsit őrült hely, és szinte mindent lehet kapni a tagine edénytől kezdve a friss zöldségeken és gyümölcsökön át egészen a legfinomabb fűszerekig. Mi épp csak megálltunk az egyik gyümölcsös standnál, amikor odajött hozzánk egy pasi, és (egyébként abszolút kedvesen) elkezdett minket kérdezgetni, hogy honnan jöttünk, satöbbi, satöbbi... Kiderült, hogy képeslapokat gyűjt a világ minden tájáról - ugye, mi is küldünk majd neki egyet? (Tényleg nem viccelt, volt nála egy kisebb stóc képeslap innen-onnan). A következő pillanatban már kért is nekünk 3 banánt, és még mielőtt észbekaptunk volna, már a fűszerpultja mögötti pici padon ücsörögtünk és az árusunk tesója már öntötte is ki nekünk a Szahara teát. Egy csomó érdekességet mesélt egyébként az ottani fűszerekről, különleges parfümökről, a teázásról... persze a végén ugye vennünk kellett tőle valamit, de tényleg nem volt túlságosan tolakodó egyikőjük sem, nagyon barátságosak voltak, fűszert meg amúgy is szerettünk volna vásárolni. Végül egy marokkói fűszerkeveréket és fahéjat vettünk, az egyiket pedig féláron kaptuk.
18. Balkan roadtrip
I think that everyone should go on a Balkan roadtrip at least once in their lives. Wonderful places, the pristine beauty of the mountains, divine, hearty meals and nice locals - of course with a bit of a crazy driving style on the narrow roads. Many places are still not hit by mass tourism and everything is amazingly cheap even for us, Hungarians (I can't imagine how a Swedish traveler would react to the prices in some of the Balkan countries for example). In just 8 days we drove 2500 kilometers across 7 countries, and made stops in 4 of them. We swam in the sea, in a beautiful lake surrounded by mountains, and even in waterfalls. Kayaked down on the Canyon Matka, sat on a chairlift in Skopje, slept on a boat on the Danube, tasted Bosnian coffee and ate a lot of delicious local food... I will never forget this trip, that's sure! I wrote a short itinerary which you can read here.
Legalább egyszer az életben mindenkinek érdemes lenne körbejárnia a Balkán térség országait. Csodaszép helyek, isteni finom ételek, kedves helyiek - na meg persze őrületes közlekedés jellemzi a többségüket. Sok helyen még csak most kezd beindulni a turizmus, az árak mindenhol elképesztően alacsonyak. Nyolc nap alatt 2500 kilométert tettünk meg, 7 országon utaztunk keresztül - ebből 4-ben meg is álltunk rövidebb-hosszabb időre. Fürödtünk tengerben, csodaszép tóban sőt zubogó vízesésben is, kajakoztunk a Matka Canyonon, libegőztünk, aludtunk hajón, megkóstoltuk a bosnyák kávét és rengeteg finomságot ettünk... soha nem fogom elfelejteni ezt az utat, az biztos! Írtam egy rövid összefoglalót az utunk állomásairól, amit ide kattintva olvashattok is :)
19. Deer-watching in Richmond park, London
We a half day in Richmond Park before heading back to the airport when we traveled to the UK last summer. This park is quite far from the center of London - it took more than 90 minutes from our hotel to the park. Driving in London is crazy, especially for Hungarians :D Richmond Park is mostly famous for the wild deers roaming free in the park. We've partly come here to see them. Unfortunately the weather was too bad on our last morning, rainy with a cold wind. I was so worried that my camera and my lenses will get wet so I put them under my jumper. We wandered the park for almost an hour between the ferns and the deer poops, getting totally wet. We almost gave up and decided to go back to the car when we saw them! 10-15 deers in a group! It was magical as they popped up from the mist! Note: although it seems that the presence of people doesn't really bother the deers, you should keep at least a 50m distance from them.
Az utolsó londoni délelőttünket a Richmond Parkban töltöttük, a tavalyi angliai utunk végén. Ez a park London belvárosától meglehetősen messze van - mi a városnak a másik oldalán szálltunk meg, és a bérelt autóval kb. 1,5 óra alatt tettük meg a szállás és a park közti távot. Londonban őrület vezetni, nem is tudom, mi lett volna, ha nekem kell. A Richmond Parkról tudni kell, hogy őzek szaladgálnak benne teljesen szabadon. Mi is részben ezért jöttünk ide, mert szerettünk volna meglesni párat. Sajnos nagyon rossz idő volt aznap délelőtt, hideg szél fújt és az eső is szemerkélt. A fényképezőgépre ráhúztam a pulcsimat, hogy ne ázzon meg. Több mint fél órán át keringtünk a parkban, páfrányok között átgázolva, őzbogyókat kerülgetve, félig átázva. Már majdnem feladtuk, és visszafordultunk a parkolóhoz, amikor megpillantottuk őket! 10-15 őz is volt egy csapatban! Nagyjából 50 méterre szabad őket megközelíteni. Nem különösebben zavarta őket, hogy ott vagyunk, már megszokták az emberek jelenlétét.
20. THIS sunrise
We spent 4 days in Obertraun this spring. The weather was lovely on the day we arrived, with bright sunshine. It was the first time in this year when we felt that spring has finally arrived to Europe. We took a walk in the forest nearby where the ground was still covered in snow, but the temperature of the air was almost 20°C. In the evening we sat on the shore of Lake Hallstatt and enjoyed the early spring sunshine. However we weren't so lucky the following days: the weather changed drastically it was raining and even snowing. Of course, as it used to be, the day when we had to go home the weather was sunny again. Well first I thought that we would have a foggy day but before 8 am, when we left our apartment and looked back to the valley from the challenging mountain roads I suddenly saw that this cloud was slowly emerging and dancing between the mountains. We were able to park the car next to the road and jumped out of it straightaway to breathe in this beautiful, steamy mountain sunrise after 2 days of continuous rain!
Idén tavasszal 4 napot töltöttünk Obertraun környékén. Aznap, amikor megérkeztünk, gyönyörű, verőfényes napsütés fogadott minket a hegyek lábánál. Ebben az évben akkor éreztük először, hogy végre tényleg tavasz van. Sétáltunk egy nagyot az erdőben, ahol az avart ugyan még hó borította, de a levegő már közel 20 fokos volt. Estefelé a Hallstatti-tó partján ücsörögtünk, és élveztük a hirtelen jött jó időt. Ez azonban nem tartott sokáig, ugyanis másnap és harmadnap szinte téli hideg köszöntött be, és folyamatosan szemerkélt az eső, sőt, a magasabban fekvő területeken hóviharba is belefutottunk. Természetesen, ahogy az lenni szokott, hazaindulás napján már ismét szép időnk volt. Eleinte azt hittem, ködös napunk lesz, de mire kevéssel 8 óra előtt elhagytuk a szállásunkat, és visszaindultunk a kanyargós hegyi utakon, akkor láttam, hogy ez a felhő egyre emelkedik és gomolyog a hegycsúcsok által közrezárt kis völgyben. Alig vártuk, hogy legyen egy olyan út menti rész, ahol biztonságosan meg tudunk állni autóval, és már pattantunk is kifelé, hogy magunkba szívjuk ezt a gőzölgő, friss napfelkeltét 2 nap folyamatos eső után!
It's your turn: tell me about your favourite travel memories!
Comments
Post a Comment